„Egyre többen esznek gyökereket és leveleket”

CSI: Hogyan értékeli a mostani helyzetet a Nuba-hegységben?

Benjamin Barnaba: Ez megerősíti azokat a történelmi hibákat, amelyeket a Nuba-hegység és a Kék-Nílus őslakosainak marginalizálása során elkövettek. A bennszülöttek szabadságharca immár több mint 50 éve tart. Már öt nemzedék veszett oda az írástudatlanság, a szegénység és a betegségek miatt. Az uralkodó elit – főként az ország északi részén élő muzulmán arabok – ezt a hosszú háborút anélkül tudta keresztülvinni, hogy komoly kísérletet tett volna az igazságos békére.

2016 óta tűzszünet van érvényben. Hogyan kezdődött most újra az egész?

A zavargások 2023. június 8-án törtek ki, amikor a szudáni fegyveres erőkkel szövetséges muszlim nomádok mintegy 250 szarvasmarhát loptak el a Nuba-hegységben élő emberektől. Amikor az őslakosok megpróbálták visszaszerezni a marháikat, a helyzet eszkalálódott.

Hasonló történt Kék-Nílus államban (Délkelet-Szudán) is 2023. június 25-én, amikor a szudáni hadsereg (SAF – Sudanese Armed Forces) és szövetségesei több mint 300 szarvasmarhát loptak el a Nyugat-Kurmukban lévő falvak környékén. Amikor a civilek szembesítették a tolvajokat a tettükkel, letartóztatták és megkínozták őket. Többeket megöltek.

Ezt követték a bombázások?

Igen, most a Nuba-hegységet és Kék-Nílus szövetségi államot ismét bombázza a reguláris SAF a levegőből, hogy elpusztítsa a helyi lakosságot. Kék-Nílus állam déli részét június 26. óta folyamatosan bombázzák. A Nuba-hegységben a bombázások már néhány nappal korábban kezdődtek.

A kiújult harcok Dél-Szudánban is emberéleteket követeltek?

Vannak áldozatok. De hála Istennek eddig kevés. Ez azért lehet, mert a civil lakosság ismeri a Nuba-hegységben és Kék-Nílus államban folyó háborúk taktikáját, előre tudja a körülményeket és megfelelően tud velük bánni. Én mégis azon tűnődöm, vajon hány embernek kell még meghalnia ahhoz, hogy Szudánban kivívjuk a szabadságot.

A kartúmi harcok kitörése után sokan menekültek a Nuba-hegységbe és Kék-Nílus államba.

Így van, azért menekülnek, hogy menedéket találjanak. Még mindig többen jönnek, bár sokakat megállítottak a június 12-i Dillinge elleni támadások után, amikor a paramilitáris RSF (Rapid Support Forces) egységei elzárták az útvonalakat. A legújabb becslések szerint a menekültek száma a Nuba-hegységben több mint 21 ezerre, a Kék-Nílus térségében pedig 8000-re tehető. Legtöbbjük nő és gyermek.

Honnan származnak eredetileg ezek a menekültek?

Legtöbbjük a Nuba-hegységből és Kék-Nílus államból származik. De vannak olyanok is, akik Dél-Szudánból érkeztek, vagy a háború előtt Kartúm környékén tartózkodtak, és most vissza akarnak térni a szülőföldjükre.

Milyen humanitárius következményei vannak a zavargásoknak?

A háború tönkretette a Nuba-hegységben és a Kék-Nílus mentén élő emberek fő megélhetési forrásait, mivel jelenleg a földeket kellene megművelni. Az éhínség terjed, mind a belső menekültek, mind az évek óta itt élők körében. Kényszerűségből egyre többen táplálkoznak vad gyökerekkel, gyümölcsökkel és puszta levelekkel, ami hosszú távon súlyos betegségeket okozhat.

Mire van a rászorulóknak a legsürgősebben szükségük?

Legfontosabb az élelmiszer. De az orvosi ellátás, a tiszta víz és tető a fejük fölé, hogy megvédjék magukat az esőtől és a naptól, szintén elengedhetetlenek ebben a vészhelyzetben.

Hogyan segít a CSI ebben a helyzetben?

A CSI többek között élelmiszersegélyt nyújt a legkiszolgáltatottabb csoportoknak és háztartásoknak. Vetőmagokat és mezőgazdasági felszereléseket is osztunk, hogy a jövőben elkerülhető legyen az éhínség. Thobo körzetében a CSI biztosítja az iskolák infrastruktúrájának egy részét, hogy elősegítse az oktatást a Nuba-hegységben, ami számunkra a legfontosabb eszköz a jobb jövő érdekében. Köszönjük, hogy a CSI támogat egy olyan farmot is, ahol élelmiszernövényeket termesztenek a legkiszolgáltatottabbak számára. Ugyanilyen hálás vagyok azért is, hogy segítséget nyújtanak egy ivóvízkút fúrásához.

Benjamin Barnaba, a CSI helyi embere az Új Szudáni Egyházak Tanácsának (NSCC) vezetője. Emberi jogi aktivistaként és fejlesztési munkásként dolgozik a dél-szudáni szenvedő keresztényekért.