Az Iszlám Államtól sokat szenvedett jezidik megmutatják üzleti érzéküket

Az Iszlám Állam terrorját túlélők előtt új jövő sejlik föl: a CSI iraki partnerével, a Hamurabbi szervezettel közös projektet indított a jezidi kisvállalkozók támogatására. Projektvezetőnk az észak-iraki Szindzsár régióban látogatta meg a reménybeli kisvállalkozókat.

A jezidik – bár sokat szenvedtek Iszlám Állam (IS) terroristáitól – nem veszítették el a reményt. | © CSI

A nap épp fölkel a többnyire kopár táj fölött. Moszul és Tel Afar, az Iszlám Állam (IS) egykori fellegvárai fölbukkannak a visszapillantótükörben. Balra tőlünk a Szindzsár-hegység láncolata húzódik, ameddig a szem ellát. Jobbra pedig egy fehér csontváz tömegsírra utal – egyre a sok közül.

2014 kínzó emlékei

A levegő sűrűsödik. Egy népirtástól szenvedő országban barangolunk. 2014 képei tolulnak föl az emlékezetben, a Szindzsár-hegységben rekedt jezidik tízezreinek látványa, akik élelem és víz nélkül maradtak. Sokan megmenekültek az Iszlám Állam (IS) és helyi szövetségesei által elkövetett mészárlások elől, de nem menekültek meg attól a traumától, hogy mindenki magukra hagyta őket.

A túlélők rosszul fölszerelt táborokban találtak menedéket. Az IS harcosai által elraboltak közül néhányan kiszabadultak, legalábbis fizikailag. Több ezer nő és gyermek viszont még mindig nem került elő.

Egyedül vagyunk a kihalt úton, az ellenőrzőpontok zord tekintetű katonái és a múltbeli tragédiák mindenütt jelenlévő emlékei az egyetlen kísérőnk. Manapság kívülálló nem léphet be Szindzsárba. Nekünk is csak csodával határos módon (és sok tárgyalás után) sikerült mentességet kapnunk.

Gyász és bizalom

Autónk megáll annak a tucatnyi mesterséges falunak a bejáratánál, ahová a jezidiket a diktátor Szaddám Huszein uralma alatt erőszakkal telepítették át. Ez az 1970-es és 1980-as években történt. Egy 20-as évei végén járó fiatal nő széles mosollyal üdvözöl minket, és emlékeztet arra, hogy miért vagyunk itt: nem azért, hogy meglátogassuk a halottakat, hanem hogy reményt adjunk az élőknek.

Ahlam készségesen bevezet a boltjába. Lelkesen mutatja nekünk, hogy milyen változásokat ért el a CSI helyi partnere, a bagdadi Hamurabbi Emberi Jogi Szervezet (HHRO) legutóbbi itteni látogatása óta. Szomorúsága, amelyet minden hálája ellenére sem képes elrejteni, tükrözi a szörnyű megpróbáltatásokat, amelyeken az IS harcosainak foglyaként keresztül kellett mennie, de azt is, hogy elszántan küzd egy jobb jövőért saját maga és öccse számára.

Következő állomásunk egy háztartási bolt, amelyet Hawiza, egy kétgyermekes anya vezet. Férje két évvel ezelőtt balesetben meghalt. Ahogy Ghazal közeli fodrászszalonját, ezt az üzletet is a CSI és a HHRO támogatásából építették újjá. Hawiza és Ghazal tele van ötletekkel kisvállalkozásaik bővítésére. Energiájuk ragályos, és hamarosan mindenki megszólal, hogy kipróbálja egy polc elhelyezését, vagy megvizsgálja, hogyan mutatna itt egy tükör.

Khalil jogos büszkesége

Továbbmegyünk, és találkozunk Khalillal, akit különböző egészségügyi problémák gyötörnek. Brutálisan fájdalmas időszakon van túl: a 12 gyermekes családapa több hozzátartozóját is megölték az IS harcosok 2014-ben.

Amikor Khalil hallott a CSI és a HHRO közös kisvállalkozási projektjéről, azonnal fölvette a kapcsolatot a helyi jezidi sejkkel, hogy elmondja neki az álmát: éttermet akar nyitni. Ritkán láttam olyan ragyogást, mint Khalil arcán, amikor boldogan megmutatta megvalósult vágyát: „A segítségeteknek köszönhetően sikerült éttermet varázsolnom ebből az aprócska szobából, köszönöm szépen!” A frissen sült csirke illata – ez a specialitása – betölti az egész vendéglőt. Végül Khalil büszkén nyitja meg az étterem Facebook-oldalát: az összes értékelés pozitív és biztató!

Légitámadások árnyékolják be a látogatást

Ebédre meghívnak minket a harmincas évei elején járó háromgyermekes édesanya Kajo házába. Az asszony barátságos üdvözlése ellenére a hangulat feszült: a törökök folytatják a légicsapásokat. A támadások állítólag a PKK (Kurdisztáni Munkáspárt) harcosai és helyi szövetségesei ellen irányulnak, de valójában katonai célpontok helyett iskolákat és kórházakat érintenek. Közben a háttérben folyamatosan szólnak a hírek. De Irak más régióival ellentétben itt nem az ukrajnai háborúról, hanem az őket közvetlenül fenyegető veszélyről beszélnek.

A jelenlévők közül sokan harcoltak az IS ellen. Eközben barátaikat és családtagjaikat veszítették el, köztük Kajo a férjét is. A család eltartására két sógor a CSI és a HHRO segítségével virágzó építőipari állványozással foglalkozó vállalkozást hozott létre. A projekt többi kedvezményezettjéhez hasonlóan ők is boldogok, hogy végre a saját lábukra állhatnak.

Búcsúzás előtt a minket kísérő sejk ragaszkodik ahhoz, hogy még egyszer megálljunk a környék legfontosabb szentélye, Sharaf al-Din sejk* 13. századi mauzóleuma előtt, aki a jezidi hitet Szindzsárba elhozta.

 

De vajon meddig maradhat fenn az így létrejött közösség?

*A Mahdiként tisztelt Saraf ad-Dīn ibn al-Hasszán sejk a mongolok elleni csatában halt meg 1258-ban. A jezidik egyik legfontosabb szentje, aki kiemelkedő szerepet játszik történelmükben: többször sikeresen megvédte népét a muszlim uralkodókkal szemben. A mongol invázió ellen is harcolt. Szentélye az egyik legrégebbi és legfontosabb jezidi szenthely, zarándoklatok központja, és a jezidik túlélési szándékát bizonyítja.

Kik a jezidik?

Hivatalosan nem muszlimok, és nem számítanak a „Könyv népének” (keresztények, zsidók). A muszlimok hagyományosan hitetlennek és ördögimádóknak tartják őket. Az ultraszélsőséges vahhábita értelmezés szerint ezért meg kell téríteni vagy meg kell semmisíteni őket.

Világszerte mintegy 700 ezerre teszik a számukat. Az Iszlám Állam (IS) dzsihádistái Észak-Irakban és Szíriában több száz (egy jezidi sejk szerint hatezer) jezidit – köztük gyerekeket – mészároltak le. Szindzsár városából 130 ezren menekültek a kurd régióba. Az iszlámisták 2014. augusztus elején mintegy 40 ezer, a hegyekbe menekült jezidit bekerítettek. Amikor az USA megindította az Iszlám Állam elleni légicsapásokat, a menekültek némi biztonságot kaptak. A Közel-Keleten kívül a legtöbb jezidi – körülbelül 50 ezer – Németországban él.

Hozzászólás

Megjegyzés elküldve.

A megjegyzés sikeresen elküldve, amint egy rendszergazda ellenőrizte, itt jelenik meg.