2022. szeptember 13-án a világ arra a hírre ébredt, amitől a CSI munkatársai már két éve rettegtek: Azerbajdzsán fegyveres erői ismét megtámadták az Örmény Köztársaságot. Ez a teljes körű offenzíva minden jel szerint egy invázió előjátéka.
Ezrek menekültek el otthonukból a bombázások és dróntámadások elől a vitatott hovatartozású Hegyi-Karabah (Arcah Köztársaság) enklávéból. „Természetesen félünk, mert rájöttünk, hogy mindannyian védtelenek vagyunk. Nincs olyan szövetséges ország, amely mellénk állna” – jelentette a CSI helyi partnere.
Az Egyesült Államok által kikényszerített tűzszünet negyvennyolc órával később véget vetett az azerbajdzsán támadásnak. De ez alatt a negyvennyolc óra alatt az örmény keresztények azt találgatták: „Ez az invázió lesz a végzetünk?” Hisz Örményország nem elég erős ahhoz, hogy ellenálljon a azerbajdzsán hadseregnek, különösen úgy, hogy még hatalmas szomszédja, Törökország is segíti Azerbajdzsánt.
Tudják, mi történik azokkal az örmény civilekkel, akik az azeri vonalak mögé kerülnek? Azok a kivégzésekről és kínzásokról készült videók, amelyeket az azerbajdzsán katonák töltöttek föl az internetre a legutóbbi háborúban, túlságosan is nyilvánvalóvá teszik ezt. Ilham Alijev diktátor megvetően csak „kutyáknak” és „patkányoknak” nevezi az örményeket, és fogadkozik, hogy végleg „kiűzzük őket a földjeinkről”!
Az Örményország-Azerbajdzsán közti konfliktus több mint 120 évre tekint vissza. Örményországban 301-ben a világon elsőként államvallássá nyilvánították a kereszténységet. A kis Örményországot, északi szomszédját, Grúziát leszámítva iszlám országok veszik körül. Délen Irán határolja, nyugaton pedig az a Törökország, amely 1915-ben kezdte meg azt a nyolc évig tartó szisztematikus népirtást, melyben több százezer örmény veszett el. Törökország a mai napig tagad.
A világ első keresztény nemzetét, a 20. század első nagy népirtásának túlélőjét ma is egy brutális diktatúra folytogatja, amely tagadja még a puszta létezéshez való jogát is. A kereszténység több mint 1700 éve az örmény nemzeti identitás lelke. Még a Szovjetunió hetvenéves kommunista uralma után is az örmények több mint 99%-a kereszténynek vallja magát.
Maragha jelkép: a háború előtt Arcah egyik legnagyobb és leggazdagabb faluja volt, ahol gyárak működtek, és híres volt szőlészetéről is. A bakui, szumgaiti és kirovabadi pogromok után fokozódtak a civil örmény lakosság elleni támadások. A helyiek nagy része elmenekült szülőfalujából. 1992. április 10-én a bakui védelmi minisztérium, a belügyminisztérium és az OMON (Azerbajdzsán különleges egységei) támadást indítottak 118 civil ellen, akik nem tudták elhagyni Maraghát. Mindössze öt-hat óra leforgása alatt kivégeztek mintegy 50 embert, túszul ejtettek majdnem ugyanennyi civilt (köztük 29 nőt, 9 gyermeket és fogyatékkal élőket).
Amikor az örmények másnap visszafoglalták a települést, 43 civil holttestét találták ott. Szemtanúk beszámolói szerint lefejezték, megkínozták (tankhoz kötözve vonszolták vagy élve elégették őket), a testeket megcsonkították, földarabolták és elégették.
Ez a tragédia lett a 20. század Golgotája. És ma sincs vége.
A CSI köszönettel és hálával tartozik minden kedves Támogatónknak, akik minden nehézség és nélkülözés ellenére hűségesen kitartanak és támogatják céljainkat. A hitük miatt üldözöttek nevében,
Budapest, 2022. október 1.
Viz Péter
