Szembenézni a személyes sorssal – sebek gyógyítása

Nyugat-Pápua keresztény többségű őslakosainak sok elnyomásban van részük a muszlim indonézek részéről. Nagy részük azonban magába fojtja a sebeit. A CSI segít a fiataloknak földolgozni traumáikat, és támogat egy tanulmányi központot, amely nyilvánosságra hozza az emberi jogok megsértését. A CSI munkatársai meglátogatták a projekteket.

Pápua címkép

Nyugat-Pápua keresztény többségű őslakosainak 30%-a a Kingmi egyházhoz tartozik. Vezetőjük, Benny Giay, a CSI projektpartnere, nagyon örült a két svájci CSI munkatárs látogatásának: „A jelenlétük nagyon bátorít minket!”

Bátorság – ez az, amire a nyugat-pápua-i helyieknek sürgősen szükségük van. Félénkség és zaklatás jellemzi a történetüket. „Amikor 1963-ban Indonézia elfoglalta a hazánkat, a kormány már másnap összeszedette a kultúránkról és politikánkról írott történelmi könyveket és műveket, majd mindet elégette” – tudatja Benny Giay. A barbár pusztítást azzal a lenéző megjegyzéssel indokolták, hogy a nyugat-pápuaiaknak nincs is történelmük, csupán primitív kultúrájuk. Ezért át kellett venniük az indonéz hagyományokat és kultúrát.

 

A hadsereg elűzte

Intanus sorsa szintén megaláztatás és erőszak volt. A fiatal hittanárnak 2018-ban menekülnie kellett, amikor a Mapenduma körzetben lévő Kroptak nevű szülőfaluját az indonéz hadsereg lebombázta. Csak a település papja maradt hátra, mert térdproblémái miatt nem tudott elszökni. „A katonák lelőtték majd elégették a holttestét” – meséli Intanus szomorúan a CSI képviselőinek.

Ekkor ő maga is a Sentani nevű kisvárosba menekült, hogy teológiai tanulmányokat folytasson. Emiatt megszakadt a kapcsolata a szüleivel. „Nem tudtam elérni őket telefonon sem, és már azt hittem, meghaltak.” 2021-ben kapta a megnyugtató hírt, hogy szülei élnek, és egy menekülttáborban helyezték el őket, közel fiuk új otthonához, a Nduga régióban.

Intanus azonban küzd negatív élményeivel, amelyek folyamatosan kísértik. „Rengeteg nehéz pillanatot élek át lelkipásztori gyakornoki munkám során. Az indonézek még akkor is majmoknak hívnak minket, amikor focizunk.” Intanus könnyeivel küszködve sajnálja, hogy Nyugat-Pápuán született. És gyakran még akkor sem érzi magát biztonságban, amikor részt vesz a templomi istentiszteleteken, érthető módon, ahogy elárulja: „Néha belül lövéseket hallok az istentisztelet közepén is.”

Nyugat-Pápua gazdag ritka ásványkincsekben. | © CSI
Nyugat-Pápua gazdag ritka ásványkincsekben. | © CSI

Traumaoldás 30 fiatal számára

Intanus egyike annak a 30 fiatalnak, akik részt vesznek a CSI által támogatott traumakezelési programban a Sentani Teológiai Hallgatók Központjában. Itt nyíltan beszélhet a múltjáról, amelyet erőszak és megkülönböztetés jellemez. Ily módon meg meri tenni az első lépéseket a személyes tapasztalatokkal való szembenézés felé. „Hálás vagyok, hogy itt leírhattam és elmondhattam a történetemet. Felszabadultnak érzem magam.”

Rutina, egy fiatal teológiai hallgató a traumakezelő program felelőse. Mint a CSI-nek elmondta, sokáig nem tudta, hogy a nyugat-pápua-i embereknek milyen hátrányos megkülönböztetést kell elviselniük. „Számomra ez csak a mindennapi életünk része volt.” De a tanulmányi központban a 30 fiatallal való munka felnyitotta a szemét, mondja. „Rájöttem, hogy ezeknek az érzelmileg sérült embereknek milyen nagy szükségük van segítségre. Mert az életüket trauma és félelem jellemzi.” Azt is hozzáteszi, fontos számukra, hogy el tudják mondani és le tudják írni a történetüket. „Ez elindítja a gyógyulási folyamatot.”

 

Öröm és bánat

Rutina szenvedélyesen írja le a fiatalokkal való munkáját: „Általában az elején egy diák kiül középre, és megkérdezzük tőle, hogy ő miket élt át.” A fiatalokkal való munka során a diákokat is megkérdezzük, hogy mit tapasztaltak. Mindenki elmondja a történetét, mielőtt azt leírnák. A diákok változatos hangulatokban meséltek élményeikről. „Egyesek nevetnek rajta, mások megállás nélkül sírnak.” Rutina hálás, hogy a CSI támogatja a programjukat. „Könnyít rajtunk, hogy Isten segítségével megszabaduljunk a szomorúságtól, és megtaláljuk a kiutat.”

 

Fontos információs tevékenység

A traumamentesítő program mellett a CSI az elmúlt két évben támogatott egy másik projektet is, amely arra ösztönzi a helyieket, hogy dokumentálják és tegyék közzé sorsukat, és így osszák meg a velük történteket a külvilággal. Ennek oka, hogy külföldi újságírók és emberi jogi aktivisták nem juthatnak be Nyugat-Pápua területére. A helyi újságírók beszámolóit meg cenzúrázzák. Az indonéz állam a közösségi médiát is figyeli.

Egy teológiai intézetben a lelkészeket arra tanítják meg, hogyan kezeljék az emberi jogok megsértését. Az egyik hálás atya, aki elvégezhette ezt a képzést, Yahya Lagowan Wamenából. Ő a Nduga régióból származik, egy ásványkincsekben rendkívül gazdag hegyvidéki területről. Ez a fő oka annak, hogy a hadsereg többször is megpróbálta kiszorítani a keresztény őslakosokat innen. „Az elmúlt években számos templomot fölgyújtottak Ndugában. A megtámadott falvakban a mai napig sincs semmilyen szolgáltatás” – panaszolja.

Lagowan attól tart, hogy a helyzet tovább eszkalálódhat, ha a megölt pápua lakosok rokonai bosszút akarnak állni az elszenvedett igazságtalanságokért. Szerinte ezért is olyan fontos a CSI támogatása, hogy az érintettek személyes élményeik leírásakor erőszak nélkül fejezhessék ki negatív tapasztalataikat. „Nagyon hálás vagyok. Isten azért küld ide embereket, hogy gondoskodjanak az érintettekről.”

 

A szenvedés kezelése

Benny Giay, a CSI projektpartnere egyetért ezzel. „Nem hunyhatunk szemet afölött az erőszak és igazságtalanság fölött, amit velünk tettek és tesznek. Egyházként foglalkoznunk kell ezzel a szenvedéssel, hogy az emberek megértsék és bátorítva érezzék magukat, hogy békésen beszéljék ki az általuk átélt borzalmakat.”

 

Az elcsalt választás megakadályozta a függetlenséget

Nyugat-Pápua Indonézia legkeletibb régiója. 1963-ban a szigetet a holland gyarmati időszak után Indonéziához csatolták. Megállapodtak azonban abban, hogy a pápua nép legkésőbb hét év után szavazhat hazája függetlenségéről.

Az ENSZ felügyelete alatt 1969-ben valóban sor került erre a népszavazásra – de azt fenyegetéssel és kényszerrel meghamisították. Az Indonézia által kiválasztott 1025 választópolgár az Indonéziához csatolás mellett döntött. Ezt a „szabad választás törvényét” azóta csak „választás nélküli törvény” néven emlegetik. A nyilvánvaló hibák és visszaélések ellenére a referendumot az ENSZ elismerte. A pápua nép a mai napig követeli a voksolás megismétlését. Sokan akarják Nyugat-Pápua függetlenségét is. 1970 óta az ország más részeiből tömegesen vándorolnak be az indonéziaiak Nyugat-Pápuába. 1962-ig a területet főként keresztény pápua népesség lakta. Ma már csupán alig 55% az őslakosok aránya.

Nyugat-Pápua igen gazdag természeti erőforrásokban. Keresett ásványkincsei az arany, réz, gáz, fa. A hatalmas mezőgazdasági területek változatos lehetőségei szintén vonzóvá teszik a helyszínt a bányászati és mezőgazdasági vállalatok előtt. A ritka természeti lelőhelyek azonban inkább átok, mint áldás a keresztény őslakosok számára. Ahelyett, hogy részesednének belőle, szisztematikusan elűzik őket a saját földjükről. Ennek eredményeként ma körülbelül 60 000 belső menekült van Nyugat-Pápua területén.

Emberi jogi aktivistáknak évek óta tiltják a bejutást Nyugat-Pápua egész területére. A valós helyzet független dokumentálása az ENSZ képviselői által jelenleg nem lehetséges. További információk: https://westpapuanetz.de/

Segítsd Nyugat-Pápua elnyomott keresztényeit

Hozzászólás


The reCAPTCHA verification period has expired. Please reload the page.

Megjegyzés elküldve.

A megjegyzés sikeresen elküldve, amint egy rendszergazda ellenőrizte, itt jelenik meg.