„Nem tudjuk, itt leszünk-e még holnap”

Azerbajdzsán 2022. szeptember 13-án teljes körű katonai támadást indított az Örmény Köztársaság ellen. Több százan meghaltak, és a bombák továbbra is hullanak.

Vardan Tadevoszjan, a Lady Cox Rehabilitációs Központ igazgatója: „Nem tudjuk, itt leszünk-e még holnap.” | © CSI

A 2020 őszi hadjárattal ellentétben – amikor Azerbajdzsán a független, de el nem ismert Hegyi-Karabah örmény enklávét támadta meg – most az Örmény Köztársaság ellen indított offenzívát. Ha Örményországot legyőzik, a Hegyi-Karabah (vagy Arcah) területén élő 120 000 örmény keresztény otthona elhagyására kényszerül, vagy elpusztul.

A CSI Hegyi-Karabahban élő projektpartnerével, Vardan Tadevoszjannal, a Lady Cox Rehabilitációs Központ igazgatójával Rolf Hoeneisen, a CSI munkatársa beszélgetett.

 

CSI: Vardan, hogy vagy most, és milyen a helyzet a rehabilitációs központban?

Vardan Tadevoszjan: A munkatársaim épp most hagyták el az intézetet egy napra. Nem tudják, hogy holnap visszajöhetnek-e. Mindenki csöndben végzi a dolgát, és mindent megtesznek, hogy a betegek előtt ne mutassák ki a rossz hangulatukat. Ezek a szegény sebesült katonák haszontalannak érzik itt magukat, mivel a legutóbbi [2020 szeptember-novemberi] háború következtében súloys fogyatékosságaik vannak. Sok alkalmazottunk férje, testvére vagy fia a hadseregben teljesít szolgálatot. Képzeljék el, hogyan érzik magukat! Tudjuk, hogy sok most megsérült katona fog hozzánk jönni előbb-utóbb a harcok után, de mi most azért imádkozunk, hogy a srácaink megsebesülhetnek, de ne haljanak meg․.

 

CSI: Van olyan menedékhely, ahol a betegek biztonságban vannak?

Vardan Tadevoszjan: Sajnos nincs semmilyen menedékhelyünk. A hatóságaink az elmúlt 28 évben (1994-2022) nem törődtek az óvóhelyekkel. Nagyon kevés épületben van menedékhely. A 2020-as háború alatt az összes alkalmazottamat és betegemet biztonságban evakuálták Örményországba. Én itt maradtam két nővérrel és egy sofőrrel. Gyógyszereket szállítottunk a pincékbe, ahol az emberek a háború alatt elbújtak. Most egy óvóhelyet építünk a központ hátsó udvarán. Reméljük, mielőbb befejezzük ezt, és lesz elég hely mindenkinek, aki a központban van. Az óvóhely kerekesszékkel közlekedők számára is megközelíthető lesz.

 

CSI: Hallottuk, hogy a Rehabilitációs Központ személyzete és betegei félnek a történtek miatt. Mit lehet mondani nekik?

Vardan Tadevoszjan: Természetesen a személyzet és a betegek félnek, és még jobban félnek, mert rájönnek, hogy mindannyian védtelenek vagyunk. Nincs remény a védelemre, nincs szövetséges ország, amely segítene nekünk. Mindannyian látjuk a helyzetet Európában, az ukrajnai háborúval. Úgy érezzük, hogy az azerbajdzsánok meg fogják ragadni az alkalmat, hogy elűzzenek minket a szülőföldünkről. Ki fog emlékezni ránk? Azt mondom a munkatársaimnak, hogy imádkozzatok, és ne veszítsétek el a reményt, hogy ennek hamarosan vége lesz diplomáciai döntésekkel. De itt nem látunk nagy előrelépést. Minden alkalommal, amikor [az örmény miniszterelnök] Nikol Pashinyan találkozik [az azerbajdzsán elnökkel] Ilham Alijevvel, nem sokkal később az ellenség ránk támad. Az azerbajdzsánok Karabahot akarják, de az örményországi Szüunik régiót is, és természetesen egész Örményországot. Soha nem állnak le.

 

CSI: Mi a helyzet az élelmiszerrel, vízzel és árammal Karabahban? Stabil az ellátás?

Vardan Tadevoszjan: Az élelmiszerellátás jelenleg rendben van, de nem vagyunk biztosak az elkövetkező napokban. Az élelmiszerárak emelkedtek, mint mindenhol a világon, de jelenleg még nincs probléma. A vízellátás jó, és az áramellátás is. De megértjük, hogy mindez csak átmeneti lehet.

 

CSI: Számított bárki is az Örményország elleni támadásra mostanában?

Vardan Tadevoszjan: Nem, nem számítottunk rá. Azt gondoltuk, hogy hamarosan háború lesz, hogy minket megmegtámadhatnak [Hegyi-Karabahban], de azt nem, hogy Örményországot.

 

CSI: És mi a helyzet Hegyi-Karabahban, amelyet Azerbajdzsán hadserege vesz körül? Mitől tartasz most?

Vardan Tadevoszjan: Védtelenek vagyunk, és természetesen érezzük, hogy ez egy nagyon nehéz időszak lesz számunkra, különösen, amikor Örményország támogatása nélkül maradunk. Örményország hamarosan Azerbajdzsán részeként ismerheti el Arcahot [Hegyi-Karabah]. Nincsenek rá szavak, amelyekkel meg lehetne magyarázni az emberek ezzel kapcsolatos érzéseit. Képzeljék el! A 2020-as háború után most úgy érezzük, hogy egy horrorfilmben vagyunk, ami rosszabb, mint a háború előtti legrosszabb rémálmaink.

 

CSI: Mit tehetnek jelenleg a CSI támogatói az örményekért, a rehabilitációs központért és a hegyi-karabahiakért?

Vardan Tadevoszjan: A CSI támogatta a projektünket a háború után, és ezért nagyon hálásak vagyunk. Reméljük, hogy együttműködésünk a jövőben is folytatódik. Köszönjük mindazt, amit tesznek. Remélem, hogy a jövőben is lesz lehetőségünk az együttműködésre. De fogalmam sincs mit hoz a jövő. Szegény Arcah és az arcahi emberek. Most nagy szükségünk van az imáitokra a jövőért.

Hozzászólás


The reCAPTCHA verification period has expired. Please reload the page.

Megjegyzés elküldve.

A megjegyzés sikeresen elküldve, amint egy rendszergazda ellenőrizte, itt jelenik meg.

Még több hír – Katasztrófa segély