Keresztények végveszélyben

A Hindukusban (Közép-Afganisztántól Észak-Nyugat-Pakisztánig húzódó, több ezer méter magas hatalmas hegykoszorú) halálos fenyegetés éri a keresztényeket, és főleg a konvertitákat. Megismétlődik a múlt?

Előzmények

Hamid Karzai 2001-ben az Afgán Átmeneti Kormány vezetője, 2002-ben az ország ideiglenes, majd 2004-ben első demokratikusan megválasztott elnöke lett. Hogy már akkor is robbanásveszély fenyegette az egymás ellen forduló törzsek laza szövetségét alkotó afgán társadalmat, azt jól példázza a következő eset:

Hamid Karzai elnök 2010. szeptember végén az afgán oktatás helyzetéről beszélt egy kabuli főiskolán. A tanulás fontosságára igyekezett fölhívni a figyelmet hazájában, ahol a lakosság 30%-a volt írástudatlan akkor. Ennél a résznél azonban elakadt a szava, és sírásban tört ki: „A gyerekeink nem tudnak iskolába menni a bombák és az öngyilkos támadások miatt. A tanárok nem tudnak iskolába menni az összecsapások és a halálos fenyegetések miatt. Az iskolákat bezárják. Szeretném, ha a kisfiam itt járna iskolába, de esküszöm az élő Istenre, hogy félek, félek, ó emberek, úgy félek. Az úr bocsássa meg, de lehet, hogy neki el kell hagynia majd Afganisztánt.” Nemcsak a teremben ülő tanárok és diákok figyeltek dermedt csöndben, országszerte tévénézők milliói láthatták, amint az elnökük vállát rázza a zokogás.

Az Afganisztáni Iszlám Köztársaság keresztény kisebbségének helyzete ekkor már drámaira fordult. Abdul Satter Khovasi, a kabuli parlament elnökhelyettese 2010-ben követelte, hogy tartóztassák le, és nyilvánosan végezzék ki az iszlámról kereszténységre tért afgánokat. A bejelentést megelőzte egy, a kabuli székhelyű Noorin televízióban elhangzott közlemény. A 2007-ben alapított Noorin TV (Noorin Radio & Telivision Media – NTV) magánkézben lévő műholdas állomás, amely nemcsak Afganisztánban, de Európában is fogható.

A műsorban egy konvertita beszélt megtéréséről, és egy istentiszteletről sugároztak felvételeket. A hírre Hamid Karzai akkori államelnök utasította a kormányt és a biztonsági szerveket, hogy akadályozzák meg a hasonló eseteket. Az adás után egyetemisták tüntettek, követelve a konvertiták kivégzését, illetve a külföldi keresztények kiutasítását Afganisztánból. Egy képviselő ennél is tovább ment és kijelentette, hogy a keresztény hitre tért muzulmánok kivégzése nem számít bűncselekménynek.

Azok a keresztények, akiknek az arca fölismerhető volt a riportban, közvetlen életveszélybe kerültek. Ezért többen kénytelenek voltak illegalitásba vonulni, illetve elmenekültek az országból. Elrendelték a humanitárius szervezetek szigorú ellenőrzését. Az afgán hatóságok két, nevében az „Egyház” szót viselő segélyszervezet – a norvég Church Aid (NCA) és az amerikai Church World Service (CWS) – működését betiltották. Az iszlámról áttért afgánok helyzete még súlyosabbá vált. A tv riport után a biztonsági szolgálatok szabályos hajtóvadászatot indítottak a keresztények felkutatására. Az áttérteket „hitehagyottnak, az igaz hit és a haza elárulóinak” tartják. Ezért kénytelenek ma is titkolni a meggyőződésüket: nem viselhetnek keresztet a nyakukban, és bibliát sem vihetnek magukkal. Minden kereszténységre utaló jelet el kell tüntetniük.

„Azokat az afgánokat, akik szerepeltek a filmben, nyilvánosan ki kell végezni – követelte Khovasi. – A parlamentnek utasítania kell az államügyészt, és a nemzetbiztonsági szolgálatot (NDS), hogy tartóztassák le őket, és hajtsák végre rajtuk az ítéletet.”

Állítsuk meg a keresztényüldözést

India fővárosában, Újdelhiben 150 száműzetésben élő afgán keresztény fordult a nyilvánossághoz, és drámai felhívásban kértek segítséget a keresztényüldözés megállításához. „Ha egy afganisztáni muzulmán kereszténységre tér, az egyenlő számára a halálbüntetéssel” – állt a nyilatkozatban. A közlemény fölszólította a világ keresztényeit, lépjenek föl saját kormányaiknál annak érdekében, hogy a politikusok követeljék a kabuli kormánytól az igazságosság, a béke és a vallási türelem betartását. A helyzet ma sem változott: ezrek élete forog veszélyben, akiket bűnözők módjára becsmérelnek, üldöznek és kínoznak Krisztusért.

Az Afganisztáni Iszlám Köztársaság 38 millióra becsült lakosságának 99,7%-a muzulmán vallású (szunnita 84,7%, síita 15%, egyéb 0,3%). Hindu mintegy 15.000, valamint kevés szikh vallású, akiket szintén elismer az állam. A keresztények pontos száma nem ismert, ezért a konvertitákét sem lehet megbecsülni. Afganisztánban nincsenek templomok, és nem vezetnek személyi nyilvántartást. A keresztények a legteljesebb titokban tartják kilétüket, és csakis egymás előtt fedik föl magukat.

Elfeledett keresztények

Az egész országban mindössze egyetlen templom létezik, ez is a kabuli diplomata negyedben áll, ahová helyiek nem léphetnek be. Becslések szerint az afgán keresztények száma tízezer körül lehet (beleértve az iszlámról áttérteket és a külföldieket is). Ők eddig is a földalatti egyház tagjai voltak, de most már menekülni kényszerülnek.

A történelem iróniája: a kommunista Szovjetunió 1979-es afganisztáni inváziója elősegítette a kereszténység terjedését az országban. A fegyveres iszlám gerillákkal vívott 10 éves háború során mind több fiatal orosz katona fordult lelki és erkölcsi támaszért a kereszténységhez és a szovjet hadsereg által ellenőrzött területeken sokan adták tovább hitüket az afgánoknak. Ugyancsak hozzájárultak a kereszténység terjedéséhez azok az afgán háborús menekültek, akik hosszú külföldi tartózkodásuk alatt váltak kereszténnyé. A gorbacsovi peresztrojka és glasznoszty utóhatásaként a megszálló erők 1989-ben elhagyták Afganisztánt. 1992-ben az iszlámisták megdöntötték a szovjetek által hatalomra segített Nadzsibullah nacionalista kommunista rendszerét. Az USA 2001. október 7-én vonult be Afganisztánba, hogy megtorolja az Oszama bin-Laden vezette al-Kaida 2001. szeptember 11-én a New York-i World Trade Center ikertornyai elleni merényletét.

Hittérítési tilalom

Burhanuddin Rabbani iszlám elnök és az ország nagy részét uraló Ahmed Sah Maszud és Gulbuddin Hekmatjár katonai parancsnokok minden muzulmánok közötti hittérítést betiltottak. Abban az időben a 40.000 mecsettel szemben egyetlen templom sem létezett Afganisztánban. 1996. szeptemberben a még szélsőségesebb talibán milicisták elfoglalták Kabult. Ezzel az afgán keresztények és más nem-muzulmánok (szikhek és hinduk) fizikai léte került veszélybe. A talibánok közben elfoglalták az ország kétharmadát, beleértve a keresztények többsége által lakott nagyobb városokat is. A talibánok (szó szerint: „teológiai hallgatók”) nagyrészt pastu törzsi ifjú Korán tanulók, akik 1994 óta fegyveres betöréseket szerveztek a szomszédos Pakisztánból Afganisztánba. Pakisztán a maga hatalmas szunnita többségével a szintén szunnita talibánokat támogatja.

Szaúd-Arábiánál is rosszabb

A talibánok a szunnita iszlám szélsőséges képviselői. Politikájuk leginkább a szintén szunnita Szaúd-Arábiához hasonlítható. Mindkét rezsim drákói szigorral alkalmazza az iszlám saría törvényeit: a hitehagyót és házasságtörőt halálra kövezik, a tolvaj kezét első esetben levágják. A visszaeső bűnös lábát amputálják. A talibánok – Szaúd-Arábiától eltérően – nőknek nem engedélyezik a tanulást, sem bármilyen hivatali munka vállalását. Egyetlen kivétel számukra az egészségügy. Az afgán nők ruházata (burka), amelyet a talibánok parancsára kell viselniük, a szaúditól eltérően a szó szoros értelmében beborítja egész testüket. Egyedül a szemnek hagy lőrésszerű nyílást, de ez is be van rácsozva. A talibánok „dekadens” jellege miatt tiltanak mindenfajta nyugati zenét, mozi- és tv-műsort. Ugyanez vonatkozik portrék és állatképek falra akasztására is: a talibánok szemében már a kép birtoklása is bálványimádás. A férfiaknak pontosan meghatározott hosszúságú szakáll viselete kötelező. Aki ezt elmulasztja, börtönbüntetésre számíthat. Szabadlábra kerülésére csak szakálla előírt mérete esetén kerülhet sor. A talibánok és drákói megszorító intézkedéseik létében fenyegetik az afgán keresztény kisebbséget. Megmaradásukra az egyetlen reményt a külföldi rádióadások jelentik. Egy afgán keresztény ezt írja: „Csak a keresztény műsorok hatolnak el a szívünkig. Torkig vagyunk a hatalom által fenntartott adók hazug politikai üzeneteivel.”

Közép-Ázsiát veszélyeztetik?

Most, hogy az USA és a NATO szövetségesek elhagyják az országot, kérdés, mekkora a talibánok és az általuk képviselt szélsőséges iszlám terjedésének veszélye a korábbi Szovjetunió közép-ázsiai területein (Tádzsikisztánban, Üzbegisztánban és Türkmenisztánban). Mivel majdnem minden talibán támogató a pastu törzs tagja, a más népcsoporthoz tartozó tádzsikok, üzbégek és türkmének aligha fogadják el nézetüket. Az afgán konfliktusban sokkal súlyosabban esik latba az etnikai, mint a vallási elem. Másrészt azonban Oroszország valódi veszélyt lát a talibánok expanziós törekvéseiben, ezért megerősíti a közös határszakaszt. Amennyiben a fundamentalista milícia bármelyik volt szovjet tagállamot megtámadná, közös válaszcsapásra számíthat. Oroszország és Kína mindent megtesz, hogy visszarettentsen bármely fegyveres támadást. A keresztények azonban védtelenek maradnak. A CSI követeli a keresztényüldözés azonnali befejezését, valamint az afganisztáni alkotmány által szavatolt vallásszabadság betartását.

Fotó: Menekülő család a kabuli repülőtéren (2021. augusztus). | © AsiaNews

Hozzászólás

Megjegyzés elküldve.

A megjegyzés sikeresen elküldve, amint egy rendszergazda ellenőrizte, itt jelenik meg.