Indonézia 1962-ben annektálta Nyugat-Pápuát, és betiltotta a név használatát. 1969-től – egy vitatott referendummal – pedig már saját tartományának tekinti. A holland gyarmatosítókat fölváltották a dzsakartai kormány által betelepített indonézek. A folyamat ma is zajlik. Kíméletlen elnyomással és a népesség összetételének központilag irányított erőszakos átalakításával uralják a gyarmati sorba visszalökött szigetet. A helyiek többsége ezt persze mereven elutasítja.
Bár a régió hivatalosan Indonézia, földrajzilag sokkal inkább Óceánia, semmint Ázsia része. A függetlenné válás után az indonéz vezetés úgy gondolta, vitathatatlanul természetes joga van a hozzájuk se földrajzilag, se etnikailag, sem más módon nem kapcsolódó Nyugat-Pápuához.
Bolygónk második legnagyobb szigete különböző nemesfémekkel, földgázzal, nyersolajjal és más ásványkincsekkel gazdagon megáldott. Nyugat-Pápuán működik a világ legnagyobb aranybányája, és egyik legnagyobb rézbányája is. Az ebből óriási profitot húzó Freeport bányatársaság Indonézia legnagyobb adófizetője. A kitermelés zavartalanságát a hadsereg kegyetlen eszközökkel – a falubeliek elűzésével és lakóhelyük bombázásával – biztosítja.
Az őslakosok a javakból egyáltalán nem részesülhetnek, úgyhogy számukra ez inkább átok. A bányák teljesen tönkreteszik megélhetésüket, és mérgezik a páratlan szépségű trópusi környezetet. Bár már sokszor saját bőrükön tapasztalták meg a szenvedést, ők mégis előítélet nélkül, végtelen bizalommal és szeretettel fogadják az idegeneket. Az átlag családok szegények, de gyakran sok, akár nyolc gyereket is nevelnek. Egyszerű, kavicsos padlózatú faházakban élnek. Szerény vacsorájuk üres rizs, tészta vagy krumpli. Alkonyatkor pedig minden elcsendesedik, mert a villany is ahhoz a jóléthez tartozik, amiből ők kimaradnak.
Mondhatnánk, hogy a pápuák (jelentése: göndör hajú) nem jó üzletemberek, hisz erősen él bennük a közösség tudata. Számukra áthághatatlan törvény: csak akkor vagy jó ember, ha van valamid, és azt megosztod másokkal, különben a többiek kiközösítenek. Ezért a falu vezetőjének a szaván kívül semmije sincs. Bennük élénken él még az ősi tapasztalat, hogy csakis együtt vagyunk képesek a túlélésre. A többség keresztény és a templomban a férfiak a jobb, a nők a bal oldalon foglalnak helyet a puszta földön.
A Christian Solidarity International (CSI) meghallgatja, fölvilágosítja és támogatja a kisemmizetteket. Nyugat-Pápuán megerősítjük a helyi egyházakat és a szerveződő közösségeket, hogy képesek legyenek kiállni saját magukért.
A hitük miatt üldözöttek nevében köszönünk minden támogatást,
Budapest, 2023. február 1.
Viz Péter
