„Ezt a dédszüleimnek köszönhetem”

A keresztény arameusok ma is traumaként élik meg az oszmán muzulmánok által ellenük elkövetett szörnyű atrocitásokat. Szeretném életben tartani ennek az emlékét – mondja Martin Halef. Következzék az ő története:

Martin Halef

A 20. század elején a mai Törökország területén még több mint ötmillió őshonos keresztény élt: örmények, arámiak és görögkeleti keresztények. Az oszmán uralom utolsó évtizedében (1912-1922) közülük több mint hárommilliót irtottak ki állami parancsra, mészárlások, halálmenetek és kényszermunka formájában. A túlélés akkoriban gyakran ezt jelentette: egyszerűen hátrahagyni a gyöngéket és betegeket, haldoklókat vagy az újszülötteket.

Amikor a 20. század második felében egyre több keresztény érkezett Európába Törökországból és más közel-keleti országokból, sokan közülük a népirtás túlélői voltak. Mindannyiukat összekötötte az a közös igény, hogy emlékezzenek meggyilkolt őseikre. Én is ezt szeretném tenni. Ezt a dédszüleimnek köszönhetem.

Dédszüleim nehéz sorsa

Dédnagyapámat, Suvi Halefot az első világháború hajnalán katonai szolgálatra kényszerítették. Az utolsó híreket az orosz határról kaptuk róla, ahol hidak és utak építésénél kellett kényszermunkát végeznie. Soha nem jött vissza.

Dédnagyanyám Meryem Halef, három kisgyermekével, nagyapámmal, Görgivel (6 éves) és két testvérével, Yahkóval (8 éves) és Tumával (4 éves) egyedül maradt, miután férjét besorozták katonai szolgálatra. Az iszlám hordák által Midyat keresztény város ellen intézett támadások első hullámában halt meg.

A három elárvult gyermek a keresztény Aynward faluba menekült, és sokakhoz hasonlóan ott maradtak életben. Árvaként visszatértek Midyatba, amikor a népirtás füstje eloszlott, és a megélhetésükért küzdöttek kemény, fáradságos munkával. Szintén megözvegyült nagynénjük, Sare gondoskodott róluk.

A nagyszülők tovább élnek gyermekeikben

Nagyapám és testvérei Midyat megbecsült polgárai lettek, akik életük végéig egyenes derékkal dacoltak az iszlám ellenségeskedéssel. Ők és néhai szüleik számos gyermekükben élnek tovább. Ők a ma már világszerte szétszórt Halef család sarokkövei. A diaszpórában a Halef család részt vett az arámi keresztény közösség fennmaradását és összetartását szolgáló klubokban, egyesületekben és projektekben.

A Nyugaton boldogulást kereső többi vendégmunkással együtt mi is 1973-ban vándoroltunk ki Svájcba. Apám, aki a szülőföldjén marhakereskedő volt, egész életében keményen dolgozott, hogy eltartsa kilencfős családját. Azt akarta, hogy gyermekei már az őseik szenvedéseit és nélkülözéseit feledve éljenek. A keresztény Svájc vágyálmainak netovábbja volt. Alig akarta elhinni, mikor végre megvalósult ez az álom. Szüleim halálukig Svájc végtelenül hálás polgárai voltak, mert ez az ország tette lehetővé számukra és minden itt élő arámi számára, hogy békében élhessenek.

A hit őrzése

Keresztény hitünk üldöztetést és nyomorúságot okozott. De őseim a megpróbáltatások ellenére sem távolodtak el tőle. A rendíthetetlen keresztény hagyomány követőjének tekintem magamat is. A CSI iránti elkötelezettségem ezen a szilárd háttéren alapul. Minden erőmből telhetőt megteszek, hogy az ilyen és hasonló, hitre alapozott förtelmek többé ne fordulhassanak elő.

 

Martin Halef a CSI-Svájc Alapítvány alelnöke.

 

Az arameusok ma is köztünk élnek

Aramea a bibliában azokat a népeket és országokat jelöli, amelyek Szíriában, Mezopotámiában és Északon a Taurus völgyeiben, illetve a Tigris felső részének lapályain éltek. Közeli rokonaik a kánaániták (Ter 25,20; MTörv; Oz 12,13).
Az arameusok Sém fiának, Arámnak a leszármazottai voltak. Többségük a Libanoni-hegységtől Mezopotámiáig, és az északon lévő Taurus-hegységtől Damaszkuszig, vagy attól délre élt. Ezt a területet héberül Arámnak hívták, később Szíriának, lakosait pedig szíreknek

Az arámiak vagy arameusok a sémi nyelvcsaládhoz tartozó, arámit (ez volt Jézus anyanyelve) beszélő nép. De arámiaknak nevezik a mai asszírokat is. Az arámi az ókorban az államigazgatás és a diplomácia nyelveként terjedt el a Közel-Keleten.

Az arámit napjainkban is több százezren beszélik a Közel-Keleten (Szíria nyugati, Irak északi és Irán északnyugati részén), sőt a Kaukázusban letelepedett asszír etnikai kisebbség tagjai is (Grúzia, Örményország), valamint Törökország északkeleti vidékein.

 

 

 

 

 

Hozzászólás


The reCAPTCHA verification period has expired. Please reload the page.

Megjegyzés elküldve.

A megjegyzés sikeresen elküldve, amint egy rendszergazda ellenőrizte, itt jelenik meg.