Hegyi-Karabah: Bekerítve – Az ott élő keresztények mégis segítséget kapnak

Több tízezer örmény keresztény kényszerült elhagyni szülőföldjét, Hegyi-Karabahot a tavalyi háború során. A hátramaradottak szinte teljesen el vannak zárva a külvilágtól. A CSI segítségének köszönhetően több ezer beteget ápolnak Sztyepanakertben (az enklávé fővárosa), egy rehabilitációs központban.

c9ede724-10_Tigran_1250_600

Az emlékezés több százezer örmény rémálma: 2020. szeptember 27-én Azerbajdzsán és Törökország megtámadta Hegyi-Karabahot, 150 ezer örmény keresztény hazáját.

Amikor 44 nap múlva Oroszország beavatkozott és kikényszerítette a tűzszünetet, már több mint 5000 ember halt meg, és 100 ezer örmény menekült el. Sokan közülük soha nem térhetnek vissza hazájukba – otthonuk az Azerbajdzsán által meghódított területeken van. A tűzszüneti megállapodást követően több ezer örmény kényszerült elhagyni otthonát, mivel a megállapodás értelmében lakóterületüket Azerbajdzsánnak engedték át.

Vahidot a végzet sújtja

Vahid története illusztrálja az azeri invázió örményellenes népirtó jellegét. A férfi egy Togh nevű faluban élt Hegyi-Karabahban, a háborús frontvonal közelében. Nyolc nappal a harcok kezdete után a hatóságok elrendelték a falu kiürítését. Két szomszédja, 80 és 59 évesek, nem volt hajlandó elhagyni a települést. Úgy vélték, ez a támadás sem különbözik a korábbi években lezajlott kisebb azerbajdzsáni összecsapásoktól.

Vahid megpróbálta jobb belátásra bírni őket: „Ez a háború más. Arra kell számítanunk, hogy az ellenség elfoglalja a falunkat” – figyelmeztetett, de hiába. Az azerbajdzsán katonák megszállták a falut 2020. október 22-én, és mindkét szomszédot megölték. Vahid fia, aki a fronton harcolt, néhány nappal később szintén elesett.

„A CSI válasz az imáinkra”

A 2020 őszi háború idején a CSI különböző örményországi egyházakkal együttműködve segítette a Hegyi-Karabahból menekülőket. Legutóbbi örményországi látogatásuk alkalmával John Eibnert és Joel Veldkampot az egyik partner így üdvözölte: „Mielőtt a CSI kapcsolatba lépett velünk, minden nap imádkoztunk a csodáért. Az ínség fenyegetett, hogy megfojt minket. Nem tudtuk, mit tegyünk. A CSI válasz az imáinkra.”

A háború vége óta több tízezer karabahi tért vissza otthonába. De néhány házat lebombáztak. Ráadásul ma már csak egyetlen út köti össze Hegyi-Karabahot az Örmény Köztársasággal és így a világ többi részével. Orosz békefenntartók irányítanak a helyszínen, ők döntik el, ki léphet be és ki hagyhatja el az országot. A terület többi részét azeri csapatok veszik körül, akik elrabolják vagy legyilkolják a közeledő örmény civileket. Azerbajdzsán lefoglalta a villamosenergia- és vízerőműveket, és ott akadályozza az energiaellátást, ahol csak tudja.

Az elszigeteltség mellett számos nemzetközi segélyszervezet megtagadja a munkát Hegyi-Karabahban, mert a terület vitatott. A CSI azonban eltökélt abban, hogy szolidaritást tanúsítson a hegyi-karabahi örmények iránt.

A rehabilitációs központ tabukat döntöget

Hűséges adományozóinknak hála a CSI hozzájárul a Lady Cox Rehabilitációs Központ finanszírozásához, amely több ezer fogyatékos és háborús sérült gyermek illetve felnőtt számára kínál korszerű ellátást – ingyenesen. A központ Caroline Cox brit bárónőről*, a CSI régi barátjáról kapta a nevét, aki az első karabahi háború (1988-1994) során John Eibnerrel többször is Hegyi-Karabahba utazott.

A központ több mint húsz éve gyakorolja a fogyatékkal élők rehabilitációjának egy olyan formáját, amely megdönti a hagyományos tabukat. A személyzet arra ösztönzi a pácienseket, hogy integrálódjanak a társadalomba, és olyan egyéneknek tekintsék magukat, akik képesek elérni valamit. Sok gyermek, akit a központban kezeltek, már sikeresen beilleszkedett a munka világába. „Nagyon bátor vagy” – mondja egyiküknek Vardan Tadevosszjan, a központ igazgatója.

A 2020 őszi támadás idején a központ Örményországba evakuálta az alkalmazottakat és a betegeket, hogy elkerüljék az azerbajdzsáni bombázást. Tadevosszjan két alkalmazottal ott maradt, hogy vigyázzanak azokra a súlyos sérültekre, akiknek túl fáradságos lett volna az utazás.

Az egykori katonák reménye

Szerencsére 2020. december 1-jén – három héttel a fegyverszünet után – újra kinyitott a központ. A háborús áldozatok nagy száma miatt egyre több beteg érkezett.

Az egyik új ápolt a 20 éves volt katona, Tigran. A harcok első napján egy golyó átfúrta a combját. Hat hónapot töltött Örményországban, ahol kezelték, és most a rehabilitációs központnak köszönhetően szülőföldjén, Hegyi-Karabahban folytathatja a gyógyulást.

Tigrannak azonban rá kellett jönnie, hogy régi élete hazájában a barátaival és rokonaival, ahol az emberek békében éltek, már nem létezik. „A keserű valósággal szemben Tigran megpróbálja újjáépíteni azt a világot, amelyről álmodik. Legfontosabb célja ma a gyors felépülés és az egészségügyi gyakornokság elvégzése” – írja Tadevosszjan.

A CSI továbbra is Tigran és a többi örmény oldalán áll Hegyi-Karabahban, akik bizonytalan jövő elé néznek.

 

*Baroness Caroline Cox, 1986-2006 között az angol felsőház (Lordok Háza) alelnöke, 1997-ig a CSI-Anglia igazgatója volt. A CSI segélye meghatározó szerepet játszott a hegyi karabahi háború (1988. február-1994. május) idején. Parkev Martiroszjan örmény-ortodox érsek, az Örmény Apostoli Egyház feje kijelentette, hogy a CSI anyagi és lelki támogatása döntően hozzájárult ahhoz, hogy az összecsapások az örmények győzelmével végződtek.

 

Hozzászólás

Megjegyzés elküldve.

A megjegyzés sikeresen elküldve, amint egy rendszergazda ellenőrizte, itt jelenik meg.