A CSI emberi jogi szervezet fölhívta az USA, Németország és Svájc politikusinak figyelmét a fenyegető népirtásra. A Közel-Kelet országaiban élő vallási kisebbségek végveszélybe kerültek.

A CSI fölhívta a figyelmet a Közel-Kelet vallási kisebbségeit fenyegető népirtás veszélyére. A Barack Obama amerikai elnökhöz, Guido Westerwelle német külügyminiszterhez és Micheline Calmy-Rey svájci elnökhöz intézett levél fölszólítja a politikusokat, hogy értékeljék az „arab tavasz”, és különösen a térség vallási kisebbségeinek helyzetét.

A CSI fölmérése szerint a Közel-Kelet eddig vallási pluralizmus formálta országaiban több millió emberről (keresztényekről, zsidókról, bahá’i, jezidi, szabeus, és ahmadista hívőkről) van szó.

A Marokkótól Pakisztánig terjedő hatalmas régióban természetesen nem azonos a veszély mértéke. A legsúlyosabb Irakban, Szudánban, Szíriában, Egyiptomban, Pakisztánban és a palesztin területeken.

Nicolas Sarkozy francia államelnök és Amin Dzsemajel volt libanoni elnök már 2011 elején figyelmeztetett a kirajzolódó jelekre.

A CSI a következő sürgős intézkedések megtételét javasolja a politikusoknak:

1. Az ENSZ főtitkára figyelmeztessen a genocídium veszélyére, és hozzon megelőző intézkedéseket a Biztonsági Tanács 1366-os határozata alapján.

2. Támogassa a térségben zajló demokratizálódási folyamatot az iszlám felsőbbrendűség ideológiájának megfékezésére.

3. Azok a szervezetek, amelyek támogatják a vallási megkülönböztetést, ne kaphassanak semmiféle anyagi támogatást.

Benjamin Doberstein
Igazgató, CSI-Svájc

A küszöbönálló genocídium jelei a Közel-Keleten

Népirtások többször történtek az elmúlt évszázadokban különböző időkben és különböző helyeken. Összevetve a történelmi és társadalmi sajátosságokat, találunk néhány tényezőt, melyek hosszabb távon megelőzik a genocídiumot, és figyelmeztető jelként foghatjuk fel őket.

1. Etnikai vagy vallási megkülönböztetések fizikai, nyelvi és csoportjellemzők alapján.

2. Léteznek sokvallású és/vagy soknemzetiségű társadalmak, ahol hiányoznak azok a fontos intézmények, amelyek nélkülözhetetlen integráló hatást fejthetnének ki.

3. Diktatórikus kormányzati hagyományok, hiányzó jogállami mechanizmus.

4. Erősen bizonytalan uralkodó elit.

5. A gyanút, hogy az érintett vallási vagy etnikai kisebbség valójában politikai felforgató tevékenységet végez, társadalmilag gerjesztik.

6. A társadalomban rasszista vagy vallásilag megkülönböztető világkép él, amely egy homogén nemzetállam utópista víziója.

7. A fennálló jogi normák, társadalmi szokások támogatják a vallási és faji megkülönböztetést.

8. Állami és nem állami szervezetek által támogatott gyűlöletpropaganda. Bizonyos vallási vagy etnikai csoportokat alacsonyabb rendűnek, idegen testnek vagy nem emberinek bélyegez meg.

9. Tömegek által szervezett erőszak vagy magányos merénylő támad a sebezhető vallási vagy etnikai csoportok tagjaira, mintegy a társadalom feszültségeinek levezetéseképpen.

10. Állami és nem állami szereplők kisebbségekkel szembeni hátrányos megkülönböztetését és erőszakos fellépését csak ritkán ítélik el.

11. A társadalom egészének militarizálása, és/vagy terrorszervezetek, milíciák befolyása a lakosságra.

A fenti tényezők a Közel-Kelet legtöbb országában különböző vagy teljes mértékben megtalálhatók.

Tetszett a cikk? Kérjük, mondja el véleményét!