Dél-Szudán egészségügyi helyzete négy évvel a béke-megállapodás után is katasztrofális. A CSI dr. Luka Deng vezette trópusi klinikája mégis reményt nyújt.

„Ez itt egy gyógyszer. Fogadja meg a szakember tanácsát, és olvassa el a mellékelt tájékoztatót.” Európában egy ilyen ismertető teljesen megszokott, ám Dél-Szudánban az emberek erre csak csóválnák a fejüket. Itt a legtöbben a 2005 elején megkötött béke-megállapodás óta sem jutnak gyógyszerhez. A szállítási problémák miatt a kórházakban sincs orvosság. Vagy a túl hosszú ideig a tűző napon heverő szérum egyszerűen megromlik. Errefelé az egészségügyi szakember is ritka, mint a fehér holló, a betegek ennek ellenére utolsó erejükkel akár több tíz kilométeren át vonszolják magukat a szakszerű ellátás reményében. Őslakos orvos szinte egyáltalán nem létezik. A gyógyszerekhez mellékelt tájékoztatót pedig amúgy sem olvasnák el, mivel a túlnyomó többség írástudatlan.

Betegek veszélyben

Ebben a nehéz helyzetben látott munkához immár tíz évvel ezelőtt dr. Luka Deng és kis csapata. Amit Vanjokban (Aveil mellett) működő trópusi klinikáján láttunk, attól a hideg futkosott a hátunkon. Malária, különböző parazita okozta fertőzések, bőrkiütés, reumatikus panaszok – ezek az egyszerűbb esetek. A komolyabbak: trópusi fekély, rothadásnak indult lábsebek, nyílt törések és vakságot okozó szembetegségek.

A legrosszabbak mégis azok az esetek, amikor az évekig tartó rabszolgaságból visszatérőket életükben először látja orvos. A muzulmán „tulajdonosok” számunkra elképzelhetetlen kegyetlenséggel bánnak a rabszolgákkal. Itt láttunk először rosszul behegedt harapásos arc-, kar-, és egyéb testtájéki sérüléseket. Gyakran nemcsak az áldozatok ujjai, hanem egész végtagjai hiányoznak – a rabságban a „mester” büntetésből egyszerűen levágta őket. A szerencsétleneket sokszor tűzbe dobják, melynek következménye: rettenetes égési sérülések borítják be egész testüket. Másokon a rájuk öntött forró víz soha el nem tüntethető nyomai látszanak. De akadnak szép számmal olyanok is, akiknek testén égő cigarettát nyomtak el.

Hosszú várólista

Európai orvos vagy ápoló aligha tudna Szudánban néhány hónapnál tovább kitartani: a trópusi forróság, a legyek és a kietlen táj hamar elűzik az idegent. Ha mégsem, akkor ott van a mindent elborító nyomor elviselhetetlen látványa. Ennek beszédes tanúi a kórházak romos maradványai, melyeket lelkes, de naiv önkéntesek építettek külföldi tőkéből, aztán az elhagyott épületek menthetetlenül az enyészetté lettek. Mivel az egészségügyi helyzet katasztrofális, a dr. Luka és ápolói által meggyógyított betegek listája egyre csak nő. A rendelkezésére álló szerény eszközökkel sikerült még két trópusi klinikát fölépítenie. A rendelésre naponta több mint 100 új beteg érkezik. Sok közöttük a volt rabszolga, mint a 16 éves Maror Achier Kuol, aki 2007 januárjában súlyos csontsebbel érkezett. A gyereket 6 vagy 7 éves korában rabolták el keresztény családjától, és „tulajdonosa” a Hasszán nevet adta neki. Marort éveken át kínozták. 2008 októberében találkoztunk vele ismét.

Micsoda különbség! A teljesen meggyógyult gyerek keresztény iskolába jár, és Jézusról énekel nekünk, aminek szívből örülünk.

Gyógyulás

Agel Lual Vol szülei 2008 májusában kopogtattak dr. Luka rendelőjének ajtaján. Lányuk olyan szerencsétlenül esett el egy ugrálókötélben, hogy nyílt törést szenvedett a sípcsontján. A szülők nyolc hónapig jártak Agellel egy gyógyítóhoz, aki azonban csak a csontgyulladást tudta megakadályozni. Végül a bőr alól kibúvó puszta csont látványa és az elviselhetetlen fájdalom rákényszerítette őket arra, hogy szakemberhez forduljanak. Dr. Luka azonban rosszat sejtetően csóválta a fejét. Tehetetlen volt, hiszen a sebet csak műtéttel lehetett meggyógyítani. Ehhez pedig altatásra lett volna szükség. 2008 júniusában repülővel elvittük Agelt és édesanyját a dél-szudáni főváros, Dzsuba kórházába, ahol megfelelő kezelést kapott. A lány három hónap alatt meggyógyult. A CSI munkatársai újra találkoztak vele Dzsubában. Agel arca fénylett az örömtől.

Simon Deng volt rabszolga így kommentálja dr. Luka Deng munkáját: „Nem tudok más őslakosról, aki ilyen nehéz helyzetben ilyen áldozatos tevékenységet nyújt.” Az orvos és csapata minden támogatást megérdemel. Köszönjük, hogy hűségesen kitartasz mellettünk.