A világ semmihez sem mérhető, ugyanakkor legsebezhetőbb értéke a gyermek. A CSI ezért mindent megtesz a gyengék leggyengébbjeiért.

Akuc – a túlélésért küzdő anya CSI  

Az anya sorsa tipikusnak mondható: a rabszolgavadászok kilenc évvel ezelőtt hurcolták el Akuc Dut Dimót dél-szudáni szülőfalujából. Az Északra tartó hosszú gyalogmenet során a fiatal nőt többször megerőszakolták. Egy Salai nevű faluban (Fatna) meglátta őt egy arab, Hamid Ahmed, és azonnal megtetszett neki. Hamid nem habozott, és Akucot megtette mellékfeleségnek, ám felesége, Kadiga csak ágyasnak tekintette a fekete-afrikai lányt. Hosszú szenvedéssel teli évek vártak Akucra. Amikor terhes lett, Kadiga dührohamot kapott, állandóan zaklatta a rabszolganőt, és a legnehezebb munkákra fogta be.

Körülmetélés

Hamid, alultáplált... CSI  

Akuc a bántalmazások ellenére egészséges csecsemőt hozott világra. Hamid, az apa ragaszkodott hozzá, hogy az arab Oszmán nevet adják neki. A féltékeny Kadiga addig nem nyugodott, míg körül nem metéltette Akucot. A rabszolganő majdnem elvérzett a fájdalmas és veszélyes kínzás következtében. Ezután megszülte Idrist, majd 2007 közepén testvérét, a kis Hamidot is. Három gyermekén kívül senki sem szerette Akucot. De sokszor – úrnője brutális bántalmazásai miatt – mégsem tudott foglalkozni velük. Hamid is megpróbálta rákényszeríteni afrikai feleségét arra, hogy az iszlám előírások szerint imádkozzon. Akuc ellenállásának pedig újabb súlyos verés lett a következménye.

Harc a túlélésért

Dr. Luka elsősegélyt ad a kis Hamidnak CSI  

Hamid 2007. októberben átadta fekete-afrikai feleségét egy arab rabszolga-felszabadítónak, de magánál tartotta Idrist és Oszmánt, és csak a néhány hónapos csecsemőt engedte elvinni. Az anya így két nagyobbik gyermeke nélkül vágott neki a tíznapos gyalogútnak hazafelé. A CSI munkatársai 2007. október végén találkoztak Akuccal, aki nagyon aggódott a beteg Hamid sorsáért. Éppen kikérdeztük az édesanyát, amikor a kicsi keserves sírásba kezdett. Dr. Luka sztetoszkópját finoman ráhelyezte a csecsemő mellére, hogy megvizsgálja a tüdejét és a szívritmusát. „Kiszáradás és súlyos alultápláltság” – adta meg a diagnózist, majd néhány csepp sós oldatot csöpögtetett a kicsi apró szájába. Egy anya gyermekével együtt harcol a túlélésért – ami még a rabszolgaságból való szabadulásuk után sem ért véget.

Remény

John Eibner, a CSI-munkatársa a gyengék leggyengébbjével CSI  

Az édesanyát azonban nagyon aggasztotta két másik gyermekének bizonytalan sorsa is, akikről semmit sem tudott. Akuc, Idris és Oszmán – ők csak három a több ezerből. A CSI a jövőben is mindent megtesz azért, hogy kiszabaduljanak kegyetlen rabtartóik karmaiból. De a legsürgetőbb kérdés most ez: mi lesz Akuccal és a kicsivel? Az esős évszak beköszöntével a hazatérő rabszolgáknak sürgősen szükségük van kapára és vetőmagra, hogy legyen mit enniük. A CSI segíti a faluközösségeket, hogy újra talpra álljanak, és képesek legyenek ellátni saját magukat és gyermekeiket. Az Ön adománya élteti a reményt, hogy az elveszett gyerekeket is hazajuttassuk.

CSI segély az éhínség ellen

A túlélésért folytatott harc nem áll meg. Most, hogy megkezdődött az esős évszak, az Akuccal együtt kiszabadított rabszolgáknak haladéktalanul kapára és vetőmagra van szükségük. Csak így teremthetnek saját egzisztenciát, hogy leküzdhessék az éhínséget.

Az Ön támogatásának hála, Akuc kiszabadult a rabszolgaságból, és ezzel számára végetért egy borzalmas időszak. De kicsinye, Hamid alultáplált és kiszáradt. Dr. Luka Deng, a CSI orvosa közbelépett és Hamid életben marad. A többi beteg kisgyereknek orvosi ellátás nélkül azonban esélye sincs a túlélésre.

Macram Max Gassis püspök írt nekünk

Macram Max Gassis szudáni püspök így fogalmaz a CSI-nek írt legutóbbi levelében: a gyermekek összehasonlíthatatlanul értékesebbek minden földi kincsnél. „Értékesebbek az aranynál, az ezüstnél és az összes világi hívságnál. Krisztus is gyermekként jött evilágra… Jézus senkit sem szeret jobban a gyermekeknél: ’Engedjétek hozzám a gyermekeket.’ Mi emberek mégis inkább az értékes ajándékokat becsüljük, és gondozzuk. Miért nem becsüljük meg jobban a gyermekeinket, miért nem szeretjük őket, és miért nem védjük meg őket? Miért öljük meg őket, miért bombázzuk le őket, miért engedjük, hogy éhen haljanak, és rabságba hurcolják őket? Miért vonjuk meg tőlük a szeretet, és a gondoskodást? Mi felnőttek, nem ugyanilyen gyerekek voltunk egykor? A szívem értük dobog: az éhező, beteg és elgyötört gyermekekért. Azokra a dárfúri gyermekekre is gondolok, akik egy testvérháború áldozatai lettek.

Jézus töltse el a szívünket, hogy megértsük: ez a világ a gyerekek nélkül semmi. Urunk Jézus, áldd meg a gyermekeinket, és a világ gyermekeit, ahogyan azt földi életed során is tetted. Védd meg őket az egoizmustól és a felnőttek világának borzalmaitól.

Taníts meg Urunk, hogy megvédjük legértékesebb ajándékodat, a gyermekeket. Ámen”