2011. december 21. (szerda)

A CSI eddig már több mint 100.000 rabszolgát szabadított ki. Elengedhetetlen, hogy az üres kézzel hazaérkezőknek amilyen gyorsan csak lehet, valamilyen egzisztenciát biztosítsunk.

Szudán, 2011: kiszabadított rabszolganők Heidi McGinness lelkésszel (CSI-USA) CSI  

412 volt rabszolga ül mozdulatlanul egy terebélyes tamariszkusz fa árnyékában. Arcukra van írva a kérdés: mi történik most velünk? Egyetlen tulajdonuk a tarka ruha és egy pár szakadozott szandál. A rabságban töltött hosszú évek alatt egyiküknek sem adtak soha ajándékot. Akkor volt „jó napjuk”, ha nem kaptak verést. „Ez az enyém?” Még napnyugta előtt mindegyikük kézbe veheti élete vélhetően első tulajdonát: egy fazekat, vizes kannát és egy sarlót. Hitetlenkedő csodálkozással simogatják a takarót, a szúnyoghálót és a ponyvát.

A rabszolgák létbiztonsága

Néhányan kicsit odébb húzódva még valamire várnak. Az élő ajándékra! 120 kecske rángatja ott a kötelét. Őrzőik csak nehezen tudják együtt tartani az izgő-mozgó állatokat. Sok helyre van szükségük, hogy kényelmesen rágcsálhassák a füvet, aztán elbújjanak a bokrok közt. Végre minden kiszabadított nőnek jut egy kecske.

Szudánban a kecske, amely naponta körülbelül egy liter tejet ad, jelenti a biztos egzisztenciát. De még fontosabb az, hogy szaporodik. A most kiosztottak közt is akad néhány vemhes, amelyek a következő években egész nyájjal ajándékozzák meg új tulajdonosukat.

Együtt örülünk a rabszolgákkal, aztán még néhány tonna kölest is szétosztunk nekik, míg a földre terített hatalmas plasztikponyva teljesen kiürül. Mindenkinek jut 5-10 kg, ami fejenként körülbelül két hétre elég. A CSI újrakezdési csomagja azonban még egyebet is tartalmaz, például horgot a halászáshoz. Mire a köles elfogy, maguknak kell gondoskodniuk élelemről a levelektől, rovaroktól és férgektől kezdve a tűzifa és fonott szalmaszőnyeg eladásán át segíteni vizet hordani vagy a termést betakarítani.

Kecske a lét biztosítéka

A 2011. decemberben kiszabadítottakat 2012. január végén újabb csoport követi. Nekik is több száz kecskét adunk, amiket Aveil, Varavar és Mangar Ater piacain vásárolunk. Őshonos pásztorokra van szükség, akik gondoskodnak róla, hogy a kiszabadítás napjára mind a helyszínen legyenek. Ötvenes csoportokban érkeznek, hogy a járványok okozta veszteség minél kisebb legyen. Minden állat oltást kap, állapotukat James Garang helyi állatorvos ellenőrzi. „Kecskék és tehenek – mondja James, akinek a szülőfaluját az Északi támadók 26 éve a földdel tették egyenlővé – a mi népünk létének biztosítéka.”

„Kecske az öreg kecskének”

Ellen Ratner, amerikai újságíró, aki rendszeresen részt vesz a CSI szudáni útjain, különös elképzelést talált ki az adományok gyűjtésére: barátait arra kérte, hogy születésnapjára ajándékozzák meg egy kecskével. Egy angol nyelvű honlapot is létrehozott erre: „Kecske az öreg kecskének” címmel (lásd alább). Magát tartja öreg kecskének, mivel 2011 tavaszán múlt 60 éves. Az újságírónő azonban továbbra is a helyszínen akar meggyőződni róla, hogy a Dél-Szudánból elhurcolt rabszolgák visszakapják sok éve elvesztett egzisztenciájukat.

Kereszt Dél-Szudánból

Nemrég újabb kézzel készült fakereszteket kaptunk Dél-Szudánból. Készítőik ebből tartják fönn magukat, és családjukat. Megvásárlásukkal őket támogatod.

A kereszt mérete: 20 cm x 14 cm
Adomány: 6.000.-Ft

Rendelési cím:
Krisztusi Szolidaritás
Budapest
Pf 291
1242

vagy

 peter.viz@csi-magyarorszag.hu 

Tetszett a cikk? Kérjük, mondja el véleményét!