A 12 éves Kuot már nagyon közel állt a halálhoz. A CSI segített meggyógyítani a gyerek életveszélyes trópusi fekélyét és kapott tápszert is, hogy megerősödjön.

Dr. John Eibner és Gunnar Wiebalck, a CSI rabszolga felszabadító munkatársai 2008. március 14-én találkoztak Aveilben egy csoport volt rabszolgával. Köztük a 30 éves Achol Amokkal és két gyermekével, a csecsemő Adenggel és a körülbelül 12 éves Kuot Wol Kuot nevű fiával.

Hogy találtál rá Kuotra?

Gunnar Wiebalck: Halott veréb módjára kucorgott a földön, poros, rongyos ruhában, a lábán életveszélyes trópusi fekély. Nagyon alultápláltnak tűnt, és a rabszolgaságban nagyon rosszul bántak vele. A gyöngeségtől majdnem elvesztette az eszméletét. Azonnal dr. Luka Denghez, a CSI orvosához vittük.

Mit tehetett az orvos érte?

A fertőzés már csontig hatolt. Dr. Luka Deng attól félt, hogy a gyerek elveszti a lábát. Szerencsére volt erős antibiotikuma, amit beadott neki. Három és fél hónap múlva már rá sem lehetett ismerni az egykori Kuotra! Annyira megerősödött, hogy segített kipakolni egy nagy gyógyszerszállítmányt.

És hogy van ma a fiú?

Kuotnak még hónapokig Vanjokban kellett maradnia az orvos mellett megfigyelésen. Ma az édesanyjával él. Már teljesen egészséges, iskolába jár, nagyon éles eszű, segítőkész és csinos fiatalember lett. Mostanra körülbelül 16 éves kamasszá érett. Valahányszor megtudja, hogy ismét Vanjokban vagyunk, mindig eljön, és örömmel üdvözöl minket.

Mit érzel, amikor sikerül megmenteni valakinek az életét?

Természetesen örülök, hogy a CSI lehetővé tette ezt! Dr. Luka Deng a környék egyetlen orvosa. Már nagyon nagyon sok csúnya sérültet kezelt, nagy fájdalmakat csillapított, és sokak életét mentette meg. Az ő személye számunkra nemcsak azért fontos, mert sebesült és beteg rabszolgákat gyógyít – sokszor hosszú ideig – és ellát. A helyi lelkészek és papok mellett ő a legfontosabb összekötő kapocs a CSI és a dél-szudáni őslakosok között.

Gyakran örülhettek a sikernek?

Igen. Egyre több fiatal fiút és lányt szabadítunk ki, akikkel később újra találkozunk, és látjuk, hogy sokkal jobban érzik magukat a szabadságban, mint a rabszolgaság során. Ez az egyik szempont, ami újra és újra visszahoz minket ide. Ha nem lennének sikereink, és tudnánk, hogy az emberek most sokkal rosszabb helyzetbe kerülnek mint azelőtt, már rég abbahagytuk volna ezt a munkát.

A rabszolgák védtelenül ki vannak szolgáltatva tulajdonosuk brutális önkényének. Már egy rossz pillantás vagy egy apró hiba borzalmas büntetést von maga után.

Adományod begyógyítja a kiszabadított rabszolgák sebeit, és talpra állítja a betegeket.

Tetszett a cikk? Kérjük, mondja el véleményét!