Florika: apja ismeretlen, anyja súlyos kelkisérült, ami életveszélyt jelent az újszülöttre. A törékeny gyermek a hírhedt romániai árvaházak helyett a CSI-nél talált új otthonra.

Florika ezután is családi védelemre szorul CSI  

Florika csöndesen nevelőanyja, Elena Ene ölébe bújik, és mosolyogva hallgatja a felnőttek érdekfeszítő beszélgetését. Testvérei közben a háttérből vidáman mutogatnak, hogy szórakoztassák, de Florinak – akit mindenki szeretettel vesz körül – nincs szüksége erre. Neki elég a mama szeretete. Vagy éppen most pótolja az eddig hiányzó gondoskodást?

Az élet árnyékos felére született

Flori 1999. szeptember 15-én – szó szerint az élet árnyékos felén – jött világra. Szülőháza egy sötét, hideg kalyiba volt. Belül dohos és nedves, fojtogató a levegő. A falakról mállik a festék. Anyja a szomorú környezetben értékes virágként nevelte és óvta a kis Florit. Florika: a név jelentése virág, amely a remény fölvirágzásának jelét mutatja.

Flori ugyanazt a sorsot élte meg, mint az anyja. Egyikük sem ismerhette meg az apját. És ami a legrosszabb: az anyának csupán ködös emlékei maradtak saját, védelemre szoruló kisgyermekkoráról. Flori édesanyja súlyos lelki sérült. Gondolatai zavartak, és legtöbbször egy képzeletbeli világban él. Fönnáll a veszélye annak, hogy valamilyen kárt tesz a lányában, vagy akár az életére is törhet. Már ezért is alkalmatlan lánya nevelésére.

Új otthon

Az újszülött alig két hónapja élt édesanyja mellett, amikor útjaik szétváltak. Az anyát be kellett szállítani egy pszichiátriai klinikára. Flori előbb három hónapot töltött egy kórházban, majd a helyi szociális munkások közvetítésével a CSI gyermekprojektjének egyik családjánál lelt új otthonra. A CSI nélkül Románia egyik hírhedt állami árvaházában landolt volna, ahol egykor 80.000 gyerek tengette sivár életét – amelynek felnőttkorban drámai lelki sérülés lett a következménye.

Nyolc év telt el azóta, hogy Flori a sötét kunyhóból új családhoz került, de a kislány még most is inkább visszahúzódó és nagyon félénk. Életének első hónapjai súlyos lelki sebeket hagytak benne – sokkal súlyosabbakat, mint amire számítani lehetett volna. Nem mer kezdeményezni, de legjobban attól fél, hogy a szülei elhagyják. Nevelőanyja, Elena meséli: „Remélem, hogy valamikor föloldódnak a gátak Floriban, és egyszer magára fog találni.”

A kislány szívesen jár iskolába, bár a tanáráért nem túlságosan rajong, mivel nagyon szigorúnak tartja. Annak ellenére, hogy ennyire önmagába fordult, meglepően eleven, és sportolni is szeret. Otthon a kertben fölmászik az összes fára.

Három bátyjával szemben – Daniel, Laurentiu és Rares a nevük – mindig meg kell védenie magát, bár azok nagyon szeretik és vigyáznak is rá.

Mindhárom fiúnak Florihoz hasonló keserű sors jutott: egyikükkel sem törődtek a szüleik. Mind a négy gyerek más-más környezetből, mégis ugyanazzal a sorssal került a nevelőszülőkhöz: előéletük egyformán tragikusnak mondható. A nevelőszülők – Elena és Ion Ene – ezért hatalmas kihívás előtt álltak, amikor nekiláttak a kicsik nevelésének. Minden nap újabb nem várt nehézségeket jelentett számukra. Ennek ellenére egyik „gyermeküket” sem adnák oda senkinek. Az árvaházak szégyenteljes és dicstelen pályát futottak be Romániában. Elena és Ion biztosan tudják, hogy Danielnek, Laurentiunak, Florinak és Raresnek igazi családi otthonra van szüksége ahhoz, hogy egészségesen fejlődhessenek. Elena legnagyobb anyai álma: „Azt kívánom, hogy egyszer mindegyiküknek igazi hivatása legyen, és a saját lábukra álljanak.”

Segíts, hogy a CSI-projekt gyerekei a jövőben is védelemre és családi fészekre találjanak a nevelőszülőknél!

Annemarie Bögli évtizedek óta a CSI-Svájc tanácsosa, és a romániai gyermekprojekt egyik létrehozója.

„Romániában az emberi jogi helyzet, különösen a gyermekek tekintetében az utóbbi években sokat javult.”

De még hosszú időnek kell eltelnie, mire az emberek megtanulják, mit jelent a család.

A CSI-gyermekprojektje hatalmas segítség a gyermekek és az egész romániai társadalom fejlődése szempontjából.