|
BPK: Miközben a keresztények szerte a világban az evangélium tanítása szerint a kiengesztelődést hirdetik, megszámlálhatatlanul sokan szenvednek jogsértést, halált keresztény hitük miatt.
Spányi Antal püspök: Valóban, nemrég jelent meg a Die Weltben egy keresztény missziós és emberjogi szervezet felmérése, amely közzé teszi azoknak az államoknak a névsorát és értékelését, ahol a legtöbb jogsértés fordul elő, ahol a keresztény felekezetek tagjait üldöztetés, hátrányos megkülönböztetés éri. Egészen megdöbbentő, hogy százmilliós nagyságra teszik azoknak a keresztényeknek a számát, akiknek a legkülönfélébb mértékben szembe kell nézni az üldöztetéssel. Észak-Korea megítélése a legsúlyosabb, ahol – csak példaként említve egy esetet – 2010 tavaszán fölfedezett a rendőrség egy bérházban működő kis templomot. Amikor a keresztények a lakásban összegyűltek, rajtuk ütött a rendőrség és az ott letartóztatott imádkozók közül 23-at halálra ítéltek és több tucatot nagyon súlyos kényszermunkára hurcoltak el. Keresztényüldözés mintegy 50 államban fordul elő napjainkban és a közvetlen életveszély mellett gyakori az egzisztenciális vagy erkölcsi ellehetetlenítés. Megdöbbentő, hogy több mint 100 millió embernek ilyen súlyos áldozatokat kell hozni azért, hogy a hitüket gyakorolhassák, hogy hitük szerint éljenek. Pedig a vallásszabadság biztosítása alapvető emberi jog.
BPK: XVI. Benedek pápa szerint a keresztények „az a vallási csoport, amelyik a legtöbb üldözést szenvedi el a hite miatt”. A katolikus egyházfő újévi üzenetében külön kiemelte azt az októberi bagdadi templom elleni támadást, aminek következtében több mint félszázan veszítették életüket.
Spányi Antal püspök: Ahol a vallásszabadság veszélybe kerül, ott nem csak arról van szó, hogy a keresztényeket hátrányos üldöztetés éri, hanem azt is jelenti, hogy mindenféle emberi jog sérül. Ezért nagyon határozottan és világosan – ha szabad így fogalmazni –, nagyon jól mondta XVI. Benedek pápa a január elsejei békeszózatában, hogy ezt a jogot az ember iránti tiszteletből meg kell adni minden ember számára. Ez a jog minden embert megillet, minden embernek joga van a lelkiismerete szerint élni, lelkiismeretének a törvényét követni. Joga van ahhoz is, hogy egy keresztény egyházhoz csatlakozva élje meg a maga hitét, és ennek az egyháznak a tanítása szerint rendezze be a maga életét. Érdekes, hogy a keresztényüldöző államok döntő többségében a lakosság túlnyomó része iszlám vallású, az iszlám közösségnek a tagja. Ez arra figyelmeztet bennünket, hogy egy elmélyült, nagyon következetes és elvek alapjára épülő párbeszédet kell kezdeni, nemcsak az egyházaknak egymással, hanem azt gondolom a különböző államoknak is.
BPK: A pápa szerint nem tolerálható tovább ez a helyzet, ami kialakult ezekben az országokban a keresztények ellen, mivel Istent és az emberi méltóságot egyaránt sérti.
Spányi Antal püspök: Nem tűrhetjük el azt, hogy a világ bármelyik részében elszabaduljon a pokol és egy vallási közösséget, akár keresztény vagy más vallású közösséget így üldözzenek. Ez ellen minden embernek kötelessége felszólalni és minden embernek küldetése is az embertársi szeretet és felelősségvállalás címén, hogy fölemelje a szavát és megpróbálja segíteni azokat az embereket, akiket hátrányos helyzetbe hoztak, mert lelkiismeretük szavát akarták követni. Megdöbbentő az a történet, amelynek szilveszterkor és január elsején voltunk tanúi. Amikor a koptokat ért támadás során egy imádkozó közösségben egy öngyilkos merénylő 20 keresztény hívő és számos nem hívő embernek a halálát is okozta. A robbanás ereje ugyanis nem maradt a templom falain belül, hanem kívül is pusztított és rombolt. Meggyilkolt olyanokat is, akik saját vallási közösségükhöz tartoztak, de éppen arra jártak. De hírek érkeztek arról is, hogy Nyugat-Európa városaiban, például Párizsban is a kopt keresztény közösség tagjai ellen merényleteket terveznek, és készül egy újabb terrorhullám. Mindent meg kell tenni azért, hogy ez abbamaradjon, hogy ember embernek ne farkasa, hanem testvére legyen.
Érdekes megfigyelni azt is, hogy ezek a folyamatok hogyan erősödnek. Észak-Korea a leginkább keresztényüldöző állam. Természetesen ez jelen van Kínában, Irakban, Iránban, számos más államban, de az egyik leginkább keresztényüldöző közösség Afganisztán lett. Néhány évvel ezelőtt még a középtájon foglaltak helyet a keresztényüldöző államok listájában és most a harmadik helyen állnak.
BPK: Miért tud súlyosbodni a helyzet, amikor a szabadságjogokért nemzetközileg is felszólalhatnak nemcsak az államok, hanem emberjogi szervezetek is?
Spányi Antal püspök: Elszabadul az indulat, ha megszűnünk toleránsak lenni. Nem a bűnt kell tolerálni, hanem a lelkiismereti szabadságot, vagy azt, ha valaki például imádkozni akar. Hogyha ezek megszűnnek, akkor tudnunk kell, hogy az élet lassan az egész társadalom számára pokol lesz. Afganisztánban nemcsak az ott szolgálatot teljesítő – hogyha úgy tetszik, az Ő szempontjukból idegen – katonákat próbálják támadni, hanem önmagukat is pusztítják. Ez semmiféle pozitív üzenetet nem hordoz, semmiféle alkotó erőt nem szabadít fel, hanem csak arra jó, hogy az emberek az életüket rettegésben, kiszolgáltatottságban, beszorultságban és félelemben töltsék el. Vagyis olyan életre szorítják őket, amely nem méltó az emberi élethez. Nagyon fontos volna, hogy ezzel a kérdéssel bátran szembesüljünk, legyen információnk, tudásunk és próbáljunk meg mindent megtenni az üldözött keresztényekért és természetesen minden üldözött emberért. Mi egy olyan államnak a polgáraként, ahol ezeréves keresztény kulturális hagyományok vannak, nyilván elsősorban a keresztény testvéreinkért kell, hogy szót emeljünk. Katolikus meggyőződésünk azonban kész mindenkinek az érdekét képviselni, megszerezni és biztosítani azt a szabadságot, amelyet általában vallási és lelkiismereti szabadság néven szoktunk emlegetni.
BPK: Aki megismeri a CSI, az üldözött keresztények érdekképviseletét ellátó szervezet munkáját, szívesen támogatja munkájukat. Mi, akik keresztényként szabadon élhetjük meg a hitünket, mit tudunk még tenni a sokféle sérelmet elszenvedő testvéreinket?
Spányi Antal püspök: Nagyon fontos, hogy amikor a tennivalóinkat próbáljuk számba venni, akkor keressük meg, hogy mit tehetünk. A keresztények szabadságáért küzdő ökumenikus szervezet törekszik arra, hogy amikor ez lehetséges, akkor egy aláírással, levéllel, tudjunk fellépni egy-egy üldözött embernek a megmentéséért. Itt nem feltétlenül csak keresztényekről van szó, most zajlik még csak az a történet, amikor egy muszlim asszonyt ítéltek halálra – elég embertelen kivégzési módra – azért mert elvált a férjétől, mert valaki máshoz ment. Ezt a muszlim törvények házasságtörésnek ítélik, és őt halálra ítélték. Ez az emberjogi szervezet szót emelt azért, hogy nem lehet ezt azt asszonyt kivégezni, nem ez az út az, amin a XXI. században egy államnak járnia kell. Egy másik út, amelyre mindenkinek lehetősége van, aki nem akar levelet írni vagy nincs nyelvtudása, nem tud internetet olyan szinten kezelni, hogy imádkozzon a keresztényekért. Akár azt az imádságot elmondja, amelyet mi indítottunk el – a Székesfehérvári Egyházmegyében 2007-ben, amikor azt a címet adtuk ennek a kis fohásznak, hogy „Ima a XXI. század keresztényeiért”. Érdekes ennek az imának a története. A napokban német nyelvterületen, egy bencés oblatus közösség tette ezt közzé és indította el napi imádságként. De tudok róla, hogy a Távol-Keleten, Japánban is imádkozzák ezt az imádságot, vagyis egyre több nyelvre lefordítva imádkozzák az emberek. Én örülnék annak, hogy akár a mi egyházmegyei honlapunkról letöltve ezt az imát sokan elmondanák üldözött keresztény testvéreinkért. Mindazokért, akik szenvednek, mert egy imaközösségnek a tagjai, mert gyermekeiket megkereszteltetik, mert összejönnek egy családba, egy lakásba az Eucharisztiát ünnepelni, Bibliát olvasni. Imádkozzunk, hogy ne lehessen őket zaklatni, ne kelljen halálos rettegésben élniük, hanem a maguk szeretetével, elkötelezettségével tudják építeni azt az emberi közösséget, amelyben élnek. A társadalom ugyanis arra hivatott, hogy mindenkinek jólétet, szabadságot biztosítson, hogy mindenki a lelkiismerete szavára hallgatva élhesse a mindennapjait, önmagát Isten törvényei szerint megvalósíthassa.
BPK: Idén világszerte a keresztények egységéért tartott ökumenikus imahét témája a jeruzsálemi őskeresztény egyház élete. Könnyen felfedezhetjük, hogy a szent városban élő első keresztények helyzete hasonló a mai jeruzsálemi egyházéhoz. A jelenlegi közösség sokszor átéli a korai egyház örömét, szomorúságát, igazságtalanságát, egyenlőtlenségét, megosztottságát. A Szentföldön élő keresztények helyzete is bizonytalan, ingatag, a palesztin területeken élők helyzete kétségbeejtő.
Spányi Antal püspök: Valóban a kereszténység első három százada az-az időszak, amit áltatában úgy szoktak emlegetni, hogy az egyházüldözések időszaka. Nem szabad azonban arra gondolni, hogy ez folyamatos egyházüldözés volt. Ebben a háromszáz évben valóban tíz nagyon súlyos és nagyon nagyszámú keresztény életét kioltó egyházüldöző hullám volt. Ezt a keresztények úgy bírták ki, hogy hittel álltak a szenvedések elfogadásához, és így született meg az a mondás, hogy a keresztények kiontott vére új keresztény nemzedékek magvetése lesz. Az ő vérük öntözi azt a vetést, amely felnőve majd újra tanúságot tesz. És mert ők hűségesek voltak, nem rettentek meg, bár nyilván voltak ilyenek is. Így lehetett, hogy egy keresztény világ, egy keresztény kultúra megszületett, a keresztény gondolat a keresztény eszmeiség meghatározta az emberiség fejlődésének jó részét. Most egy újabb keresztényüldöző időszakhoz érkeztünk, és azt hiszem, amikor a keresztények egységért imádkozunk, mindenképpen tudatosan kell tennünk azért, hogy a világon a vallásszabadság, a lelkiismereti szabadság, mindenki számára megélhető jog legyen. Sikerüljön mindenkinek a lelkiismerete a szavát követve megélni a maga életét, és követni a maga hitvallását, a maga közösségét. Ez nem azt jelenti, hogy mindent egyformán jónak vallunk, hanem azt jelenti, hogy minden embert megillet személyiségében, emberi természetében az a jog, hogy megvizsgálja a kérdéseket, hogy megvizsgálja a kérdésekre adott válaszokat, és azt saját belátása szerint tudja követni. Például, én meg akarom osztani a magam hitének a szépségét és gazdagságát minden emberrel, mert úgy gondolom, hogy valami olyan kincs van a birtokomban, amit nem magamnak kell megőrizni, hanem tovább kell adnom. Én a hitemtől, reményt, bizalmat, erőt, szabad akaratot kapok. Azt szeretném, hogy az ebből fakadó örömet is tovább tudjam adni az embereknek. De az kinek-kinek a saját egyéni döntése, hogy megnyitja-e a szívét, a kincsnek a befogadására. Azt szeretném, hogy senkit ne bántsanak, ne üldözzenek, senkit ne gyilkoljanak meg azért, mert így vagy úgy, ilyen vagy olyan vallást, ilyen vagy olyan vallási gondolatot követ, hogy ha az nem ellenkezik az emberi természettel, és alapvetően a szeretetnek a tanítására és annak megélésére vonatkozik. Hiszem azt, hogy ez a közös imádság, az ökumenikus egység hete ebben az értelemben is sok embert mozgósít. Sok ember számára lesz inspiráló erő, hogy felelősséget vállaljunk másokért, hogy a szeretetet tevékeny módon tudjuk megélni, és ne csak érzelmekben, hangulatban. Azok felé irányuljon figyelmünk, akik most a legkisebbek, a legkiszolgáltatottabbak, akik magukért már nem tudnak semmit tenni, hanem rászorulnak arra, hogy védelmet, gondoskodó szeretet kapjanak tőlünk. Tőlünk, akiknek úgy tűnik, nem kell félnünk attól, hogy keresztény hitünket megvalljuk, életünket a keresztény erkölcs, a keresztény tanítás szerint irányítsuk. |
|
