Irakban, amely mára a világ egyik legveszélyesebb országává vált, már csupán egy kis – és folyamatosan morzsolódó létszámú – káld-katolikus közösség tart ki az ősi bibliai Ninive-síkságon. A keresztény hitre térítés itt is, akárcsak a többi muzulmán országban hagyományosan tilos, sőt életveszélyes, ezért a hívők titokban arab nyelvű szentírási idézettel ellátott kis, fémpénzszerű medált hordanak maguknál, hogy fölismerjék egymást.

A „külföldi vallás” követőit mindenki ellenségnek tekinti: az iszlámisták váltságdíj reményében elrabolják az „amerikai bérenceket, hazaárulókat és hitetleneket”, hogy velük fizettessék meg a terrorizmus árát. A keresztények farkasszemet néznek a halállal: az egyszerű hívőket, papokat, főpapokat válogatás nélkül túszul ejtik, gyakran megkínozzák, sőt megölik. Az egyház lassan eltűnik a terroristák üldözése, fenyegetései, és erőszakos támadásai következtében. Bár mártírok vére áztatja az iraki földet, a nyugati koalíció államai mégsem fogadják be a keresztény menekülteket, és Törökország sem látja szívesen a „gyanús arabokat”. Őket tehát nemcsak a háborús helyzet sújtja, hanem még a hitük miatt is szenvednek. A CSI az egyetlen szervezet, amely élelmiszersegélyt, vigaszt és lelki támaszt nyújt nekik, hogy maradásra bírjuk őket. A hűséges Isten azonban velük van, oltalmazza, és nem hagyja magukra gyermekeit a sötét időkben.

Matti Shaba Matoka bagdadi érsek a világ keresztényeihez könyörög: „Támogassatok bennünket, hogy az iraki keresztények életben maradhassanak, és békében, biztonságban gyakorolhassák a hitüket hazájukban.”

Mi sem maradhatunk érzéketlenek végveszélybe került hittestvéreink sorsa iránt. Támogatóink adományai és imái teszik lehetővé, hogy a CSI továbbra is táplálja a hitük miatt üldözötteket, föltárjuk és nyilvánosságra hozzuk szenvedéstörténetüket, és mellettük álljunk a megpróbáltatások idején. Hálás szívvel és köszönettel az ártatlanul meghurcoltak iránti kitartásodért,



2009. február 1.