|
|
|
Juszuf Nadarkani
|
|
|
A hitüket nem titkoló iráni keresztények életveszélyben vannak. Háttérbe szorítják, folyamatosan üldözik, és a napi életben is mindenütt gáncsoskodások érik őket. A 75 millió lakos mindössze 0,5%-a (380.000) keresztény, de ők az Iráni Iszlám Köztársaságban nyíltan nem vallhatják meg, és nem gyakorolhatják a hitüket.
Keresztény hívő nem tölthet be állami hivatalt. Ha egy közalkalmazottról kitudódik, hogy keresztény, azonnal elbocsátják. A vallási rendőrség tagjai állandóan megfigyelik az istentiszteleteken résztvevőket, és főleg a hitehagyottak (iszlámról áttértek) után szaglásznak. Az iráni büntetőtörvény értelmében a muzulmán hitet elhagyóra halálos ítéletet kell kiszabni. Az aposztaták ezért kizárólag titkos házi istentiszteleti gyülekezetekben találkoznak egymással, és még így is az életükkel játszanak. Az iráni keresztények szerint a vallásgyakorlat helyzete 2004-től, a konzervatívok választási győzelme után egyértelműen romlott. Mahmud Ahmadinezsád 2005. júniusi elnökké választásával megkezdődött a keresztényüldözés új, még kegyetlenebb hulláma. Az elnök 2009. júniusi vitatott újraválasztása országszerte tiltakozó akciókat váltott ki. Az állam brutális eszközökkel lépett föl a demokráciát követelőkkel szemben, de itt is elsősorban a keresztényeket okolták. Az elnyomó intézkedések hatására 2010 januárjában 30 személyt vettek őrizetbe „hitehagyás” miatt. Közülük többet önkényesen és minden bírósági eljárás nélkül tartóztattak le. Még közvetlen hozzátartozóik sem tudnak róluk semmit, és tartózkodási helyük is ismeretlen. A jelenleg szabadon lévő keresztény társaik pedig érthető módon mukkanni sem mernek a félelemtől. |
|