2011. május 13. (péntek)

Gunnar Wiebalck, CSI-munkatárs megrendítő üzenete Bagdadból. Korábban John Eibnerrel kettesben ellátogattak a 2010. október 31-én megtámadott templomba, ahol az iszlámisták bombái több mint 50 keresztényt öltek meg, és beszélgettek a merénylet túlélőivel. Helyszíni jelentés Bagdadból:

2011. május 11-én érkeztünk a Bagdad Karrada nevű negyedében lévő Sayidat al-Nejat szír-katolikus templomba. 2010. október 31-én a hatalmas boltívben függő monumentális kereszt alatt álló hívek lettek az eddigi legsúlyosabb keresztényellenes merénylet célpontjai.

2011, Irak: Gunnar Wiebalck a meggyilkoltak emlékhelyénél CSI  

Újabb és újabb véráldozat

Még most is látszanak az órákon át tartó mészárlás nyomai: a márványpadló lapjain óriási repedések, mély árkok, és bevésődések látszanak. A repeszekkel tömött mellényt viselő öngyilkos merénylők itt robbantották fel magukat. Bőrdarabok és hajcsomók ragadtak a vakolatba. A pánikba esett keresztények a sekrestyében kerestek menedéket, de a terroristák kézigránátokat dobtak közéjük. A teremnek mindössze egy rácsos tetőablaka van, úgyhogy a falakat mindenütt alvadt vér borítja. A templomfalakat szinte szitává lyuggatták a becsapódó gépfegyverlövedékek. A nehéz fémajtót szétszaggatták a repeszek, a márványszobrok darabjai a földön hevernek. A két vértanú pap, Szád Abdallah Tha’ir és Vaszím Tabíh vérrel átitatott miseruháit örök mementóként az egyik oszlopon helyezték el. Mindkettejüket az altemplom sírboltjában temették el. „Isten szeretet” – hirdeti az iraki zászlóra hímzett jelszó. A két bekeretezett arckép melletti vázában művirágokat helyeztek el. Szád és Vaszím atyák a többi egyházvezetővel és a terrorizmus áldozataival együtt részt vettek a CSI 2009 decemberében rendezett bagdadi konferenciáján.

„Aki megmoccant, azt lelőtték!”

Dr. John Eibner és Gunnar Wiebalck kikérdezi a túlélőket. „Én is a padlón feküdtem, élők és holtak között. Mindenki arccal lefelé. A vér és a hányás foltja pedig egyre nagyobb lett körülöttünk – meséli az orvos T. – Halottnak tettettem magam, az egyik terrorista meg a hajamat rángatta, hogy megtudja, élek-e még… Aki megmozdult, azt lelőtték.”

Egy másik túlélő, H. elmondta, hogy apja a golyózáporban halt meg. Fivére, és terhes nővére súlyosan megsebesült. Jelenleg Európában kezelik őket. H. hozzáteszi, hogy már 2004-ben ugyanebben a templomban ő is megsérült egy terrortámadás során.

Két golyó a csecsemő lábába

M. 16 éves diáklány fényképeket mutat lelőtt bátyjáról. „Megölték a 3 éves kisfiát is. A gyerek sokkot kapott apja halála láttán és egyfolytában ezt üvöltötte: ’Elég volt, elég!’” A merénylet óta M. haját édesanyjával együtt egy fekete, jellegtelen főkötő alá rejti. Karradában a fátyol nélkül mutatkozó nők élete veszélyben van. „Ő a kis unokahúgom – bök M. a laptopjára. A képen szoros pólyába kötött csecsemőt látni. – Két golyó találta el a lábát.” Bátyjának özvegyét súlyosan sérült gyermekével együtt egy európai kórházba szállították. Szülei hozzáteszik, hogy két másik fiuk menedéket kapott az Európai Unióban, ahol 2011. júniusban meg akarják látogatni őket. Meg is mutatják a repülőjegyeket. Újabb iraki keresztények hagyják el a hazájukat – és a sor folytatódik.

Üdvözlet egy elcsigázott városból,
Gunnar Wiebalck

Tetszett a cikk? Kérjük, mondja el véleményét!

Boomer Boomer

2011. augusztus 6. (szombat)
23:51

Holy sihnizt, this is so cool thank you.