|
CSI: És az otthonmaradt keresztények is menekülnének?
JE.: Van aki igen, és van aki nem. Sokan elkeseredtek, mert nem látják a jövőjüket Irakban. Mások meg azt mondják: ez a hazám. Itt akarok maradni, a hazámból senki sem űzhet el.
CSI: Sok keresztény menekül Bagdadból és Moszulból a biztonságosabb Észak-Irakba vagy Kurdisztánba. A kurdok hogy viszonyulnak hozzájuk?
JE.: Kurdisztán ezt jelenti: a kurdok földje. És ez már magában foglalja azt is, hogy ott másoknak nincs helyük. Az ide menekült keresztények különösen nehéz helyzetben vannak. Ha arabul beszélnek, a kurdok arabnak tekintik őket, és bizalmatlanok velük. Még nagyon is jól emlékeznek Szaddam Huszeinre, aki arabra akarta kényszeríteni őket. Néhány hónappal ezelőtt Zakhóban pogrom indult a keresztények ellen, az utóbbi években először. Ez mindenesetre aggasztó, de Kurdisztán mégis valamelyest biztonságot nyújt nekik.
CSI: És mire készül a CSI Irakban?
JE.: Sok még a tennivaló a vallásszabadság terén, és meg akarjuk változtatni a törvényeket, és azt a gyakorlatot, ami olyan sok szenvedést okoz a keresztényeknek. Továbbra is meg kell mutatnunk, hogy szolidárisak vagyunk velük, és folytatnunk kell a segélyezést. A CSI jelenléte reménnyel tölti el őket. Érezniük kell: nem hagyjuk őket magukra. Ez a munkánk legfontosabb része. |
|