A CSI iraki segélyprogramjának célja: sorsközösséget vállalunk a keresztényekkel, hogy eltöltse őket a remény és bizonyosság: testvéreik velük vannak a bajban.

A kétségbeesett 74 éves Noneh Toma CSI  

A 74 éves Noneh Toma asszony sehogy sem akar elengedni minket. Tolmácsunk fordítja az özvegy szavait: „Azt mondja a néni, már könnye sem maradt a sírásra. De nagyon örül, hogy valaki meglátogatta, és egyáltalán érdekli a sorsa.” A keresztények szenvedéséről csak hiányos információink vannak: Bagdadban lerombolják a lakásaikat, kiirtják a családokat, vagy az észak-iraki ninivei síkságra űzik el őket. A szerencsétlenek deszkatákolmányokban keresnek menedéket, ahol nincs víz, és hetekig hordják ugyanazt a szoknyát vagy fekete kötött kabátot. A végsőkig elkeseredett asszony ruhájából és testéből rettenetes bűz árad. Legyek rajzanak körülötte. Egyszerűen nem képes fölfogni, hogy segélycsomagot kap a CSI-től: rizs, cukor, tészta, liszt, olaj és mosószer van benne. „Még soha senkitől sem kaptam ajándékot – mondja, miközben remegő ujjai bontogatják a csomagot. – Ki küldte Önöket ide, és miért teszik ezt?”

Meggyújtani a remény lángját

Javíthatunk mi itt egyáltalán valamit? Az biztos, hogy a CSI élelmiszercsomagjai, amiket a helyi Hamurabbi nevű emberi jogi szervezet segítségével idén szétosztottunk, mély nyomot hagytak az emberekben. A családok megbizonyosodhattak róla, hogy nem felejtik el őket. A belső-Irakba vagy a szomszédos országokba űzöttek nyomora annyira lesújtó, hogy már az is bátorságot önt beléjük, ha valaki csupán egy kis érdeklődést mutat irántuk. A bizonytalan helyzet miatt külföldit alig látni errefelé. Aki mégis eljön, erőt önt az elgyötört emberekbe. A CSI munkatársai elviszik a remény lángját a Jordániába, Libanonba vagy Törökországba menekült iraki keresztényeknek is.

Támogass minket, kedves CSI Barátunk, hogy folytathassuk iraki küldetésünket!

Az iraki keresztények átveszik a segélyt CSI