A CSI szervezte bagdadi konferencia az iraki keresztények, és a nem muzulmán kisebbségek üldözésének okait kutatta. A hazájukat elhagyni kényszerültek biztonságos és emberhez méltó visszatérésének lehetőségeit is megvitatták.

Annette Walder beszél a CSI Irak konferenciáján CSI  

„A 2009. december 11-én tartandó konferenciára itt már mindent felújítunk” – ígérte novemberben Ali Basszam, a bagdadi al-Manszur Hotel igazgatója. Az iraki főváros központjában éktelenkedő 15 emeletes, szürke betontömböt mindössze egy hónapja, októberben súlyosan megrongálta egy autóbomba. A brutális támadás több mint 150 ember életét oltotta ki, és ötszázan megsebesültek. Az ablakok nagy része betört, az emeletek mennyezetéről gipszstukkók hullottak a vendégek fejére.

A terror árnyékában

Bár az iraki helyzet az utóbbi időben valamicskét javult, a terrorizmus sötét árnya most is fölöttünk lebeg. Az öngyilkos merénylők közvetlenül a konferenciát megelőzően újra lecsaptak, és Bagdad öt negyedében több mint 130 embert öltek meg. Ez természetesen hatást gyakorolt az ülés 140 résztvevőjére, akik között jelen voltak a káld-katolikus, a történelmi keleti asszír (nesztoriánus), a szír-ortodox, szír-katolikus egyházak püspökei, és különböző örmény lelkészek is. De eljött a Vatikán megbízottja, valamint muzulmán parlamenti képviselők, és a nagy iraki tv állomások közvetítettek az ülésről. Az USA követségének munkatársai páncélozott terepjárókkal érkeztek. Sisakjuktól és golyóálló mellényüktől csak a biztonságosnak mondott konferenciateremben szabadultak meg.

Egyházvezetők a CSI Irak konferenciáján Bagdadban CSI  

A keresztények dermesztő némasága

A CSI az iraki Hamurabbi nevű emberi jogi szervezettel közösen rendezte meg a konferenciát, melynek jelmondata: „A menekültek biztonságos és emberhez méltó hazatéréséért”. A tanácskozás fővédnökségét vállaló Adil Abdul-Mahdi, a bagdadi kormány alelnöke, egyperces csönddel adózott az erőszak és terror iraki áldozatainak. „Ha a keresztényeknek jól megy, az egész Iraknak hasznára válik” – idézte ünnepi beszédében Annette Walder, a CSI nemzetközi elnöke az iraki költőt. Sajnálattal állapította meg, hogy a „világ keresztényei mégis ijesztő némaságba burkolóznak” ma, amikor az áldozatok iránti szolidaritásra lenne szükség. „Az iraki keresztények éppúgy elválaszthatatlanul hozzátartoznak az országhoz, mint a Tigris vize” – hangsúlyozta William Varda, a Hamurabbi szervezet elnöke. A keresztény kisebbséget a háttérben meghúzódó üdvhadseregnek nevezte, amely mindig az irakiak jólétén munkálkodott. „Az azonban mélységes fájdalommal tölt el – folytatta Varda –, hogy ma van egy másik, titokban működő hadsereg is, amely csak keserűséget, halált, gyászt és pusztulást hoz mindannyiunkra.”

A terror áldozatainak megrendítő vallomásai

A merényletek áldozatainak hozzátartozói részletesen beszámoltak elrabolt, eltűnt vagy meggyilkolt rokonaik kegyetlen sorsáról. Niszrín unokájával, a kis Moazazzal érkezett. A kislány édesanyjával együtt Niszrín fiát Basart, és egy közeli rokonukat is megölték. Moazaznak azóta viselkedési zavarai vannak. Az iraki rendőrség a hírhedt moszuli Szabrin-mecsetben akadt a gyilkos nyomára. „Később a férfit meglátogattam a börtönben – mondja elszántan a talpig feketébe öltözött Niszrín –, mert meg akartam tudni, hogy miért ölt. Bérgyilkos vagyok, csak ennyit válaszolt.”

Az ilyen és hasonlóan megrendítő vallomások sokkal jobban megrázták a konferencia résztvevőit, mint a fölrobbantott templomokról készült megdöbbentő diasorozat.

A keresztények megszólalnak

A kétnapos konferencia résztvevői közös zárónyilatkozatban kérték az iraki kormányt, hogy biztosítsa végre a keresztények és a nem muzulmán kisebbségek védelmét. Különben fönnáll a valós veszélye annak, hogy az ország történelmi örökségének jelentős része elvész. Meg kell állítani az erőszakot, és a további elvándorlást, és biztosítani kell a Szíriába, Jordániába, Libanonba és Törökországba menekült százezrek biztonságos és emberhez méltó visszatérését, és vissza kell adni elrabolt ingatlanjaikat.

Az iraki keresztények a nem muzulmán vallási kisebbségekkel együtt a terror és elnyomás évei után a CSI bagdadi konferenciáján hallathatták először a hangjukat. Az összes résztvevő megköszönte ezt a lehetőséget. A CSI ezután is mindent megtesz azért, hogy vészkiáltásuk ne haljon el, hanem eljusson a világ különböző tájaira, és Európa templomainak vastag falain belül is visszhangozzon, fölrázva a jóakaratú emberek lelkiismeretét.