A moszuli keresztények a beszélgetések során alig-alig panaszkodnak muzulmán társaikra. Sőt, a barátság bizonyosan túlnő a vallások határain. A pusztító erők viszont lerombolnak minden kapcsolatot.

A Moszulból menekült keresztény családok gyermekei a hideg nappaliból az első emeletre vezető falépcsőn ülnek. A szülők megkérnek, hogy tegyük el a fényképezőgépünket. Valahonnan mégis kerítenek néhány széket a külföldi látogatóknak. A bútorozatlan bérlakás új lakóinak még nem volt idejük arra, hogy berendezkedjenek. Csak három hete érkeztek. Mindenüket hátrahagyva, hirtelen kellett elhagyniuk Moszult. A fiatalasszony egy pohár szinte ihatatlanul édes fekete teával kínál minket. Aztán Hazim Toma özvegye elmeséli férje halálát. Az iraki keresztényt 2008. október 4-én fényes nappal saját moszuli textilüzletében lőtték agyon. A vásárlók és az alkalmazottak nagy része is muzulmán hitű volt.

A vállalkozás megszűnt, és a munkatársak utcára kerültek. A bizonytalan jövőtől való félelem a túlélő családtagok arcára van írva. Azonnal el kellett menekülniük, ezért a gyerekeket is kivették az iskolából. És mi lesz a nagyszülőkkel? Két, fekete kendőbe bugyolált fejű öregasszony fekszik egyetlen takaró alatt a földön. Egyikük hangtalanul sír, miközben a gyerekek kíváncsian vizslatnak minket. Egyetlen rossz szóval nem illetik a muzulmán szomszédokat. Ellenkezőleg, velük voltak a legjobb viszonyban. Hazim Toma özvegye elmeséli, hogy a barátaik is muzulmánok voltak: „Amikor hanyatt-homlok el kellett hagynunk Moszult, odaadtuk nekik a házunk kulcsát, ők pedig így búcsúztak tőlünk: ’gyertek vissza’. Az egyik szomszédunk autójába pakolta a textilraktárunk készletét, és saját költségére idehozta. Ebből élünk most.”

Elrabolt orvos

Az egyik menekült nő, Hanna Hadi (nevét biztonsági okokból megváltoztattuk) elmondja, hogyan ölték meg a bátyját. Az orvos dr. Butrosz Hadi éppen munkahelyére, a moszuli városi kórházba igyekezett, amikor kirángatták az autójából. Az emberrablók néhány nap múlva előadták a követeléseiket. 20.000 dollár (4.200.000.-Ft) váltságdíjat akartak. Az eset híre hamarosan elterjedt a kórházban, mire Hadi barátja, dr. Ibrahim Szalam mobiltelefonon azonnal fölhívta eltűnt kollégáját. A telefont nyilván az egyik emberrabló vette föl, és azt követelte, hogy előbb a hívó fél azonosítsa magát. „Dr. Hadi barátja vagyok és a moszuli városi kórházban dolgozom” – volt a válasz. Amikor a túszejtő megtudta, hogy egy muszlimmal beszél, hirtelen haragra gerjedt. Honnan veszi egyáltalán a bátorságot egy muzulmán ahhoz, hogy egy „keresztény disznóval” barátkozzon! „Talán éppen te nem tudnád – ordította a telefonba –, hogy Mohamed próféta (béke legyen vele) mindenfajta kapcsolatot szigorúan megtiltott a muzulmánok és a hitetlenek között?” Mielőtt letette volna a kagylót, még gyalázkodva a „keresztimádók barátjának” nevezte a muszlim orvost. Pár nappal később megtalálták dr. Hadi tetemét.

Nincs irgalom

A Korán kifejezetten tiltja a muzulmánoknak a keresztényekkel való barátságot. „Ti hívők! Ne kössetek testvérbarátságot a zsidókkal és a keresztényekkel. Ők egymás testvérbarátai! Ha valaki közületek testvérbarátságot köt velük – az közéjük tartozik! Allah nem vezeti az igaz útra a vétkes népet.” (Az asztal, 5:51) Iszlám jogszakértők és Mohamed mondásai szerint muzulmánok nem vehetnek részt a keresztények temetésén sem. A keresztények iránti gyász és részvét a „hitetlenek megbecsülésének jele” lenne, ezért ez is „haram”, azaz tiltott. Az iszlám előírja, hogy a keresztényeket ellenségnek kell tekinteni, akiktől az igazhitűeknek, kivéve a pusztán üzleti kapcsolatokat, távol kell tartaniuk magukat.

Dr. John Eibner, a CSI munkatársa iraki keresztények között CSI  

Pusztító erők

A menekültekkel folytatott beszélgetések során kiderült, hogy a muzulmánok többsége nem tartja be a Korán ide vonatkozó rendelkezéseit. Mint a legtöbben, ők is inkább békében akarnak élni a szomszédaikkal, és a legjobban azt szeretnék, ha őket is békén hagynák. Az iszlámisták azonban harcot hirdetnek azzal a céllal, hogy Irakot megtisztítsák a Nyugat politikai, kulturális és morális befolyásától, és a helyén egy „istenállamot” hozzanak létre. Ezért állítják az iraki keresztények, hogy a különböző vallások hívőinek békés együttélését nem elsősorban a muzulmánok bontják meg. A félelem légköréért az a muzulmán kisebbség felelős, amelynek tagjai tanulmányozzák, komolyan veszik, és szó szerint követik a Korán tiltásait. Az ő szemükben a máshitűek elleni könyörtelen terror Allah kedve szerint való, és a nem muzulmánok iszlám politikai szervezet alá vetését szolgálja. És kiszabadulnak a romboló, pusztító, minden értéket elnyelő erők. A kereszténység nagyon távol áll mindettől. Jézus a hegyi beszédben ezt mondja: „Gyümölcseikről ismeritek fel őket.” (Mt 7:16)

„Isten erővel tölt el”

„Egyedül Isten ad erőt ahhoz, hogy a ránk mért szenvedéseket elviseljem – mondja Hanna, az egyik menekült édesanya. – Mindent megteszek azért, hogy az új helyünkön gondoskodni tudjak a gyermekeimről. Az Önök jelenléte és segítsége bátorságot önt belénk, amiért végtelen hálával tartozunk.”