2012. január 16. (hétfő)

Nemrég még maga sem hitte volna! Farah újra két lábon tud járni. A fiatal lány egy bombatámadásban elvesztette a jobb lábát, és bal lábizmait.

Három, keresztény egyetemistákkal teli iskolabusz haladt az észak-iraki Ninivéből Moszul felé. Sokan családostul menekültek Dél-Irakból ide, a biztonságosabbnak tartott kurd területekre. Eddig már irakiak százezrei menekültek el a jövőtől való félelmükben.

Végzetes utazás

Az akkor 21 éves, Karakosból származó Farah Habib Essou 2010. május 2-án is ott ült az egyik buszon. Diáktársaival együtt naponta tették meg a körülbelül 30 km-es utat a moszuli egyetemre. Aznap egyikük sem ért célba: a buszokat darabokra szaggatták a terroristák bombái. Farah volt az egyik legsúlyosabb sebesült.

A repeszek számtalan sebet okoztak a lány testén, és arcán. Farah kezét megcsonkították, a bal lábizmait szétszaggatták, és a jobb lába térdből leszakadt.

A fiatal lányt Törökországban megoperálták, de a fájdalmai enyhültek. Hamarosan teljesen lemondott róla, hogy valaha „normális családi életet” éljen. Vőlegényétől is elbúcsúzott, mert nem akarta terhelni őt a bajával. Farah szerencsétlen helyzete ellenére sem gondolt soha arra, hogy elhagyja a hazáját. Alig néhány hét múlva már újra rendszeresen bejárt az egyetemre ugyanazon az úton, ahol megtámadták őket.

2010, Törökország:Faraht Törökországban megoperálták CSI  

„Életerő és hála”

A robbantás után alig két hónappal meglátogatták őt a CSI munkatársai Karakosban. „A hite és az életereje megmentette – mondja dr. John Eibner. – A Farah-hoz hasonló rendíthetetlen iraki nők olyanok, mint szikla a szenvedés tengerében. A CSI munkatársait megdöbbentette és lenyűgözte Farah töretlen akarata és életigenlése. Elhatározták, hogy mindenképp segítenek rajta.

2011, Németország: Farah édesanyjával és Murnau polgármesterével CSI  

A bagdadi német követség – fél év és hosszú vizsgálatok után – kiadta a beutazó vízumot. Gunnar Wiebalck a CSI képviseletében 2011 áprilisában a müncheni repülőtéren fogadta Faraht az édesanyjával, Szabiha Pollisszal együtt. A lányt már másnap megvizsgálták a murnaui baleseti klinikán. A helyi polgármester, dr. Michael Rapp is találkozott az iraki lánnyal, és neki köszönhető, hogy a körzeti médiák foglalkoztak az üggyel. Gunnar Wiebalck hangsúlyozta, hogy „a fiatal keresztény egyetemista életereje és bátorsága” mindenkit meghatott. Farah interjút adott a bajorországi Oberland Rádiónak, és többek között elmondta: „Új reménnyel tölt el, hogy visszakaptam az életemet, és talán majd egyszer újra járni tudok”.

Segítség egynek, szolidaritás mindenkivel

Feszült várakozás az előzetes vizsgálatokra. Az orvos végül jó híreket mond: műtéttel meg tudják oldani a protézis fölhelyezését. Farah talán megint tudja használni a bal kezét és (transzplantációval) a bal lábát is. Az ár azonban nagyon magas: a hat vagy nyolc hétig tartó kórházi kezelés akár 50.000.- euróba is kerülhet.

Hogy tud ennyit költeni a CSI egyetlen emberre? Irakban több ezren sérültek meg bombatámadások következtében. Farah pedig csak egy a három busz 180 utasa közül. De az ő esete szimbolikus jelentőségű. Azt példázza, hogy a külföldi keresztények szolidaritása valóság. Farah nemcsak Karakosban, de az egész Ninive-fennsíkon ismertté vált – magyarázza John Eibner. – Mindenki tudja, hogy ő volt a legsúlyosabb sérült. „Amikor az emberek azt látják, hogy a Nyugat együtt érez vele, és segít, az a többieket is bátorítja.”

Farah tovább akarja adni a reményt. Tanárnőként Irakban akar földrajzot tanítani, és el akarja mondani, hogy „vannak emberek a Föld más országaiban, akik mellettünk álltak a nehéz időkben”.

Minden jóra fordul

Farah sorsa sok embert megérintett Svájcban, Németországban és Magyarországon is. Így nem sok idő kellett, és összegyűlt a pénz. A diáklány 2011 nyarán nagyon jó eredménnyel fejezte be az egyetemet, és július elején édesanyjával újra Németországba repült. A hetekig tartó operáció és lábadozás után újra régi önmaga lehetett: bal kezével már meg tudta fogni a csészét, és le tudta ütni a számítógép billentyűit. Elmúltak a merénylet következtében szerzett fájdalmai is. 2010 májusa óta most először szabadult meg a tragikus fájdalomtól... A mikrosebésznek hála, bal lábának idegei is rendbe jöttek. Farah 2011. augusztus 13-án boldogan utazott haza Irakba.

A gyűjtés azonban tovább folyt: most a lábprotézisre kellett a pénz, körülbelül 16.000.- euro. Nagy meglepetésünkre valaki 2011. október 3-án átutalta a CSI számlájára az összeget!

Farah 2011. novemberben gyógyultan távozhatott Németországból. Szerettük volna elérni, hogy még karácsony előtt segédeszköz nélkül tudjon járni. És sikerült! A lány 2011. december 3-án, egy héttel a tervezettnél korábban hazautazott.

A segély folytatódik

Hogy a lány újra járni tud, az mindannyiunkat nagy örömmel, ás hálával tölt el. De ezután sem adjuk föl. A segítség tovább folytatódik. Együttműködünk az iraki Hamurabbi emberi jogi szervezettel, hogy támogassuk a rászorulókat: kifizetjük a terrortámadások sebesültjeinek ápolási költségeit. Bátorítjuk és megerősítjük a hozzátartozókat, és segélyben részesítjük az Észak-Irakból elűzött keresztényeket, valamint közbenjárunk értük a politikusoknál.

Még több fotó:  http://www.facebook.com/CSI.Schweiz 

Tetszett a cikk? Kérjük, mondja el véleményét!