2011. október 20. (csütörtök)

Sok indiai keresztény vár most is az igazságra. Egyedül azonban túl gyöngék ahhoz, hogy sikerrel harcoljanak a jogaikért.

Abel Naik átlagos földművesként nőtt föl Murgiguda (Orissza tartomány) faluban. Egész életét itt töltötte boldogságban. Vele együtt 43 keresztény család lakott a településen. 2008. augusztus 29-én agresszív hindu fundamentalisták törtek rájuk és fölgyújtották a keresztények házait. A megrettent emberek az életüket féltve fejvesztve menekültek, és két napig a környező erdőkben bujkáltak. Abel szerencsétlenségére menekülés közben elesett, és eltörte a lábát. Családjával napokon keresztül és csak nagy nehézségek és fájdalmak árán tudta keresztülverekedni magát a hegyvidéken, hogy Tikaballiba érjenek. Ott átmenetileg egy szegényes menekülttáborba kerültek.

Nyomornegyedben végzik?

Abel a családjával nem térhetett vissza a szülőfalujukba. Néhány hónap várakozás után nekiindultak, hogy Orissza tartomány fővárosába, Bhubaneswarba költözzenek. Nincstelenül és bármiféle segítség nélkül a nagyváros nyomornegyedében húzták meg magukat. Napszámból próbálták fönntartani magukat.

Az elűzött Abel történetében sajnos több ezer keresztény osztozik ma Indiában. Visszatérhetnek még valaha a szülőföldjükre? Visszakapják a házukat és a földjüket? És igazságot szolgáltatnak nekik valamikor? Kérdések, amikre senki sem tudja a választ…

Abel most tölti be a hatvanadik évét, felesége és négy felnőtt gyermeke van. Kitörő örömmel és hálával fogadta a CSI segélyét. Az élelmiszer és az új ruha legalább egy időre nyugalmat és reményt jelent a családnak. Az a tudat, hogy európai hittestvéreit megérintette a családja keserű sorsa, mélyen meghatotta és bátorítja Abelt.

Egyedül a bajban

A hatóságok nem törődnek a keresztényekkel. Bár az alkotmány szavatolja a demokráciát, vallásszabadságot és a kisebbségek védelmét, a gyakorlatban nem sok fejlődés mutatkozik. A politikusokat teljesen lekötik a hatalmi és gazdasági kérdések, és szinte semmi érdeklődést nem mutatnak a kisebbségek sorsa iránt.

A korrupció és a hivatalos szervek hiánya feltűnő a legszegényebb területeken. Ha egy faluban csak két rendőr van, természetesen nem képesek szembeszállni egy 100 fős agresszív tömeggel. A keresztényüldözést ezért a legritkább esetekben büntetik, és a sértett családok aligha számíthatnak igazságtételre.

Segély az egyháztól és a CSI-től

Az elűzött keresztények az egyház hatalmas erőfeszítéseinek és a CSI támogatásának köszönhetően mégis újra reménykedhetnek. Az állam csak szánalmas segélyt nyújt az elpusztított házakért. Az egyház gyakorlati segítsége nélkül a mindenüket elvesztett keresztényeknek esélyük sem lenne a túlélésre. A CSI hozzájárulása segít a mindennapokban. Támogatjuk a családokat, hogy biztosítsuk a gyerekek iskolába járását, és fizetjük a lerombolt házak újjáépítését.

Az azonnali anyagi segély mellett mást is teszünk: jogsegélyt biztosítunk. Egyrészt a jogtalanságot nem lehet szó nélkül hagyni. Másrészt az áldozatoknak kárpótlás jár. Az üldözötteket általunk fölkért szakértő jogászok védik, akik hathatós nyomást gyakorolnak a kormányra, hogy végre cselekvésre bírják Orissza szövetségi állam hatóságait.

Herbert Meier, a CSI nemzetközi elnöke 2011. áprilisban jogászok, emberi jogi szakértők és vezető személyiségek előtt beszélt a közös cselekvés előnyeiről Bangalore-ban. Az elűzött keresztényeknek szükségük van a mi hangunkra, ami megerősíti őket.

Tetszett a cikk? Kérjük, mondja el véleményét!