|
 – És milyen benyomásokat szerzett Indiában?
– Delhiben és Orissza (újabban Odisa) államban rettenetes a nyomor. Ami engem a leginkább foglalkoztat, az az, hogy a kormány hogy képes saját népét ilyen mocsokban és szegénységben hagyni.
– Ön mélyszegénységről beszél Indiában. De nem ugyanez a helyzet a CSI által támogatott többi országban, például Peruban is?
– Ott is nagy a szegénység, de én olyan nélkülözést, mint Indiában, sehol a világon nem láttam. Melyik rosszabb: Indiában mocsokban leledzeni, vagy egy európai országban abból a kevés pénzből megpróbálni megoldani a tanulást, amely a túléléshez is kevés? Egyáltalán összehasonlítható a két helyzet? Bármilyen nyomor rettenetes.
– Utazása során minek örült legjobban?
– A helyiekkel való találkozás jelentette a legnagyobb örömöt. A falusiak nagyon félénkek, de csodálatos, hogy szavak nélkül is kifejezhettük a gondolatainkat. Kimondhatatlanul hálásak voltak, és ezt ki is mutatták. Ez az ajándék nagyon meghatott, és erőt ad a további munkához.
– Azt mondták, hogy kellemesen csalódtak, mikor meglátták a sok újjáépített házat, amihez a CSI is hozzájárult. Hogyan tovább Indiában?
– Ezt a következő hónapokban döntjük el. Továbbra is támogatjuk a gyermekeket, hogy iskolába járhassanak. Aztán kidolgozzuk a törvények áldozatainak nyújtandó jogsegélyszolgálatot. Segítünk a traumát elszenvedetteknek földolgozni a sérülésüket. Továbbra is támogatjuk a legszegényebbeket, és kapcsolatban maradunk velük.
|
|
