|
Bár a katonák 2011. március 30-án átadták a hatalmat a polgári kormánynak, ez semmit sem változtatott az addigi politikán. 2010 áprilisáig a korábbi miniszterelnök lett az új elnök.
A katonai rendszer 1989-ben Mianmarra (sokat mondó kifejezés: Szabadok Földje) változtatta az ország nevét, ám az 1990-ben demokratikusan megválasztott parlament soha nem ülhetett össze, és így nem is hagyhatta jóvá a változtatást. A demokratikus ellenzék továbbra is a Burma nevet használja.
A tábornokok elszigetelték az országot a külvilágtól, és azt akarták, hogy Burmában csak burmaiak éljenek, ezért csak a burmai nyelvet ismerték el, és kötelezővé tették a buddhista vallást. Ha a most hivatalba lépett kormány folytatja ezt a kíméletlen „tisztogató politikát”, mind a nyolc etnikai csoport tagjai hamarosan eltűnhetnek a térképről.
A katonák uralma alatt a csinek szenvedtek legtöbbet, akiknek több mint 80%-a keresztény. Az etnikai kisebbségek közt náluk a legmagasabb a keresztények aránya. Egy emberi jogi csoport 2011 elején nyilvánosságra hozta egy titokban végzett fölmérés eredményét. Eszerint 2010 folyamán a megkérdezett csin háztartások majdnem 92%-át kötelezték kényszermunkára. A keresztény csineknek minden nagyobb településen buddhista templomokat kellett építeniük, de saját templomot nem építhetnek, a meglévőket pedig nem újíthatják föl. Egyes helyeken le kellett rombolniuk a templomukat. Sok csint kényszerítettek a buddhista vallás fölvételére. A tinédzser fiúkat könyörtelenül besorozzák, a nőket és gyerekeket megerőszakolják, földjeiket elkobozzák. A keresztény papok és lelkészek nem kapnak fizetést, jövedelmük kizárólag a hívek adományaitól függ. Amikor elítélnek egy keresztényt, az ellene emelt vád soha nem vallási tevékenység, hanem minden esetben valamilyen önkényesen fölrótt köztörvényes cselekedet. A muzulmán kisebbséget is sanyargatják, és a mecseteket több esetben lerombolják. A rendszer a rettegés légkörét gerjesztve mindet elkövet, hogy kivándorlásra késztesse őket. |
|
