A keresztények mellett a többi vallási kisebbség tagjai – köztük az ahmadisták – is szenvednek az elnyomástól. A legtöbb muzulmán eretneknek tartja őket.

„Meg kell újítani az iszlámot” – hangoztatta Mirza Ghulam Ahmad, az Ahmadijja Muzulmán Közösség megalapítója (1889), melynek tagjai prófétának tartják Ahmadot, aki Messiásként tér vissza, hogy elősegítse a reformiszlám győzelmét. Az ahmadijja – amely magát az „igazi iszlámnak” tekinti – hitelvei csupán néhány ponton térnek el a többi igazhitűétől. A muszlimok nagy része azonban Mohamed megsértésének tekinti ezt, hisz számukra ő az utolsó próféta, „Allah küldötte és a próféták pecsétje” (Qur’an 33:40), aki lezárta az iszlámot. Az ahmadistákat éppúgy megvetik, mint a muzulmán országokban élő keresztényeket, akik vallják, hogy Istennek van egy Fia.

Majd minden iszlám államban „hitehagyottnak” bélyegzik és kiközösítik az ahmadistákat. A média mocskos kampányt folytat ellenük, és bűnözőknek állítja be őket. A hatóságok nemhogy nem védelmezik meg az ahmadistákat a támadásoktól, hanem sok esetben bátorítják, sőt ellenük hangolják az üldözőket.

Pakisztán

Az ahmadisták helyzete kétségtelenül Pakisztánban a legrosszabb, ahol a közel 100%-nyi szunnita muszlim többség mellett – a keresztényekkel együtt – maroknyi kisebbséget alkotnak. Az államalapító Mohamed Ali Dzsinna 1947-ben az összes felekezet egyenrangúságát hirdette, beleértve az ahmadistákat is. Későbbi követője, a szintén nyugati elveket valló Zulfikar Ali Bhutto elnök azonban gazdasági megfontolásokból 1974-ben nyilvánosan kijelentette, hogy az ahmadisták nem tekinthetők muzulmánnak.

Lahore: a plakát az ahmadisták, „az iszlám legnagyobb ellenségei” meggyilkolására szólít amj  

Pakisztán az Indiával folytatott háború és Kelet-Pakisztán (ma Banglades) elvesztése után kétségbeejtő gazdasági helyzetbe került. Hogy pénzügyi támogatást kapjon Szaúd-Arábiától, el kellett fogadnia az iszlámot. Ám Bhutto elnök hiába borult térdre a szaúdi király előtt, Ziaul Hakk tábornok 1977-ben megdöntötte a hatalmát, majd 1979-ben kivégeztette.

Ziaul Hakk diktátor törvénybe foglaltatta az ahmadisták háttérbe szorítását: 1984-ben eltiltotta őket a nyilvános vallásgyakorlattól, és a hittérítéstől. Többé nem nevezhették magukat muszlimnak és imahelyeiket sem mecsetnek. Ezt követően 1986-ban bevezették az úgynevezett blaszfémia (istenkáromlás) törvényt. Eddig 299 ahmadistát állítottak bíróság elé, és ítéltek részben több éves börtönre Mohamed próféta megsértésének vagy a Korán megbecstelenítésének feltételezett vádjával. Ugyanez a törvény fenyegeti a keresztényeket is.

Az egyik legismertebb keresztény áldozat Ászja Bibi, akinek kiszabadítására a CSI nemzetközi tiltakozó akciót szervezett.

Az 1980-as évek közepén mintegy 200 ahmadistát gyilkoltak meg, és nagyon sokat megsebesítettek. 2010. május 28-án Lahore-ban két ahmadi mecsetet ért bombatámadás. A merénylet 90 halottat és körülbelül 100 sebesültet követelt.

Indonézia

A hatalmas országban is veszélyben vannak az ahmadisták annak ellenére, hogy elismerik őket vallási kisebbségnek. A törvényi megkülönböztetésük olyan klímát teremtett, amelyben az ahmadisták üldözése elfogadott. A helyi hatóságok több indonéziai körzetben is menekülésre kényszerítik őket. Egy muzulmánokból álló földühödött tömeg 2011. februárban bestiális módon meggyilkolt három ahmadista hívőt. A helyszínen lévő rendőrség döbbenetes módon tétlenül végignézte a pogromot.

Erőszak az iszlámban

Ahmadita elképzelés szerint a Koránban a hívők kötelességévé tett szent háború (dzsihád) ma már nem fegyveres harcot jelent, hanem eszméik békés hirdetését. Vallásalapítójuk a Koránra hivatkozva elutasította az erőszak minden formáját: Nincs kényszer a vallásban (2:256).

A muzulmánok többsége azonban kezdettől elveti a dzsihád ilyesfajta békés fölfogását. Szerintük a kényszer tilalma csak az iszlámon belül érvényes. A nem muzulmánokkal szembeni erőszakos föllépést az iszlám terjesztése érdekében nem zárják ki.

Ahmadijja számokban

Megbízható adatokról az Ahmadijja Muzulmán Közösség tekintetében nem beszélhetünk. A legutóbbi pakisztáni népszámláláskor alig néhány százezren vallották magukat ahmadistának. Sokan félelemből nem merik megvallani a hitüket. Az alábbi adatok a zürichi Mahmud mecsettől származnak:

Pakisztán: 5.000.000
Indonézia: 400.000
Nigéria: 100.000
Németország: 40.000
Kanada: 30.000
Nagy-Britannia: 30.000
USA: 20.000
Franciaország: 1.800
Svájc: 900

Tetszett a cikk? Kérjük, mondja el véleményét!